Itt a tavasz, hamarosan egyre többen kelünk útra az Adriára egy kis merülés kedvéért. Persze az előszezonnak megvannak a maga árnyoldalai: itt elsősorban a hideg vízre célzok. Az, hogy kevésbé zsúfolt és olcsóbb is, kevesek számára jelent hátrányt, de sok vastag neoprént magunkra rángatni és még úgy is borzongani nem annyira kellemes. Sokan ruháztak be mostanában pont ezért szárazruhákba, mert kényelmesebb benne a merülés. Aki nem akar annyit költeni, azoknak maradnak a hagyományos neoprénruhák, ám ebből is lehet jobbat választani, szóval a hideg víz csak egy tényező, amire fel kell készülni, és kész.

Ha pedig ezt már megoldottuk, egyszerűen csak be kell ugrani a vízbe. Az Adriának megvannak a maga titkai, mint minden tengernek, és aki már sokadjára megy, tud egy kedvenc helyet mondani egy kedvenc szigeten. Esetleg többet is, és ez rám is igaz, de most csak egyetlent emelnék ki. Május végén, június elején kiváló parti merüléseket szoktunk dobni Pagon Stara Novalja faluban, ahol a sekély vízben sok érdekes kis apróság bújik meg. Mindenki örömmel nézi és fotózza a polipokat, a nyálkáshalakat, a gyűrűsférgeket, de ennek az időszaknak az igazi sztárja a csikóhal. Egy merülésen többet is ki lehet szúrni, már persze ha tudja valaki, hol keresse őket.

Ezért beszéltem a címben "vadászatról", mert a fűben rejtőzködő kis csikóhalakat kiszúrni nem mindig egyszerű. A mi "vadászeszközünk" pedig nem a szigonypuska és a háló, hanem a fényképezőgép és a kamera. Elhiheti nekem mindenki, ezzel legalább annyira komoly mutatvány "elkapni" a kis jószágokat. Felülről nézve a tengeri fű mező meglehetősen unalmasnak látszik, aztán felbukkan egy ismerős sziluett, közelebb ereszkedünk, végül egyértelművé válik hogy sikerrel jártunk...

A baj csak az, hogy ezeket a szegény állatokat túlságosan bírjuk szeretni. Kattognak a fényképezőgépek, villóznak a szemükbe a vakuk, aminek ők nyilván pont annyira örülnek, mint amennyire mi örülnénk modellként. Ezért aztán többségünk egy idő után önként felhagy a további fotózással, megy más téma után. A csikóhal ugyanis nem arról híres, hogy "elszalad", egy órán át lehetne fényképezni. Mégis, hiába nem fogjuk ki és pusztítjuk el őket, nem szép dolog ennyi idő át zaklatni őket. Május végén egy csapat fotóssal megyünk újból ebbe a barátságos kis horvát faluba, és igyekszünk önmérsékletet tanúsítani. Persze pont azért megyünk ide, mert találunk más témát is, apró barátaink szerencséjére- és egy kicsit még csikóhalaztunk is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.