A csodálatos Claudia

A cím talán becsapós lehet, de a most bemutatandó szép Claudia elsősorban a búvárok körében népszerű. Egy jól ismert merülőhelyről van szó a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszának déli részén, ahová manapság a többség szafarihajóval jut el.

Emlékszem, amikor pár éve nagyon pörgött az egyiptomi búvárkodás: hajók álltak sorban a Claudia zátony előtt, és a búvárcsapatok folyamatosan jöttek mentek. Az idén nyáron viszont az idő nagy részében egyedül horgonyzott hajónk a merülőhely felett, senki nem zavart minket, tudtunk nyugodtan merülni, fotózni, nézelődni.

A Claudia önmagában talán nem lenne a legérdekesebb zátony, hacsak nem lenne itt egy sekély, könnyen beúszható, fényjátékos üregrendszer. Kétségkívül a déli szafarik egyik leglátványosabb merülőhelye ez, sokan vannak, akik nem tudják megunni, és rendszeresen visszatérnek. Évekkel ezelőtt én is készítettem itt egy videót, az utóbbi időben viszont inkább fotózgattam merülés közben. Amikor eszembe jutott most a Claudia, úgy döntöttem, előkotrom a régi felvételeket, és gyorsan vágok belőle egy rövidke filmet.

Ám a Claudiához egészen konkrétan személyes élmények is kötnek, méghozzá a legutóbbi nyári túráról. Ebben az évben is egy nagy csapat fotós társaságában indultunk útnak, és eleve úgy terveztük, a Claudián egy egész napot töltünk: reggel kezdjük itt a merüléseket, és egy éjszakait is beiktatunk.

Eleinte volt egy kis áramlás, amit benn az üregben egyáltalán nem lehetett érezni, így aztán nyugodtan, kedvünkre úszkálhattunk a járatokban. Később aztán volt, aki még visszatért a barlangos részre, mások kívül néztek szét, a szerencsések még egy cápát is láttak a távolban, másoknak teknős, napóleonhal jutott- unatkozni itt nem lehetett.

Zárásként jött az éjszakai merülés, ismét némileg felerősödő áramlásban. Pont emiatt nem az én saját, nagyobb gépemet vittem magammal, hanem a barátnőm kisebb kompaktját kértem el. És aztán a saját butaságomnak köszönhetően az üregben azt vettem észre, nincs meg... Mentünk tovább, láttunk spanyol táncost, különleges rákokat, úszkáltunk az este egészen más hangulatú üregekben, én meg bosszankodtam a gép miatt, és tanakodtam, vajon előkerülhet-e még.

A Claudia üregeiben éjszaka néha teknőst látni, mi viszont nem találkoztunk vele, és lassan indulni kellett vissza. Ahogy az üreg egyik bejáratához értünk, valaki lámpájának a fényköre egy különös állatra esett: egy óriási tüskés rája úszott alattunk! Szerencsés találkozás volt, az meg feltette a koronát a merülésre, hogy a rája egyenesen nekiment egy hatalmas teknősnek! A meglepett állat egy darabig közöttünk úszkált, megnézhettük alaposan, aztán eltempózott. Mi felmentünk a felszínre, ahol búsan meséltem a merülésvezetőnek, hogy a fényképezőgépem a barlangban maradt - valószínűleg örökre.

Ő egy kollégájával visszament, én meg kimásztam a vízből, és töprengtem, mit mondjak a barátnőmnek. Végül amikor találkoztunk, megkérdeztem, örül-e, hogy épségben visszajöttem? Rávágta, hogy természetesen igen. Az jó, mondom, de sajnos a géped viszont nem úszta meg a merülést... 

Így aztán a szép élmények ellenére nyomott hangulatban ültünk le vacsorázni, amikor megjelent a merülésvezető: kezében a géppel! Hihetetlen módon megakadt egy szikla mögött a kis kompakt, és sikerült megtalálniuk. Mit ne mondjak, a túra végén szép baksist (borravalót) kaptak a fiúk, az eset pedig megmaradt egy jó sztorinak. Ezek azok a jóféle kalandok, amik a leginkább emlékezetesek egy túráról, pláne ha happy end a végük...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A szép Adria

Már nem először hallom, hogy a horvát tengerparton nem lehet látni semmit a víz alatt, unalmas ott sznorkelezni vagy búvárkodni, egyébként is hideg a víz... Eközben szeptemberben néhány barátunkkal elmentünk egyik kedvenc helyünkre Dalmáciába, és most sem csalódtunk Razanjban.

Leginkább a partról merültünk, és sok kis apróságot láttunk, például rákocskákat, lepényhalat, pókhalakat, tengeri nyulat, de még olyan érdekességek is a szemünk elé kerültek, mint egy csikóhal, vagy polipok. Polippal még éjszaka is találkoztam, roppant izgalmas volt pár percig egy prédára leső nyolckarút.

Szóval az Adria igenis jó merülési lehetőségeket kínál, ráadásul sekély vízben nagyon kellemes, 22-23 fokos volt a tenger. Élveztük ezt a pár napot! És szívesen nézem ezt a pár képet, ami kinn készült...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egyiptom másik arca

Tahrir tér és a Vörös-tenger víz alatti világa- micsoda kontraszt!

Volt szerencsém egy hétig a Cassiopeia hajón lakni és onnan sokat merülni a napokban Egyiptomban. Gyorsan össze is foglalnám az aktuális tapasztalataimat, és pár képet is megosztanék a túráról.

Az utazás nagyjából úgy zajlik, mint az utóbbi években zajlott: szerény színvonalú szolgáltatást nyújtó charterrel repültünk, Egyiptomban a tengerparton nem fogadtak vészes állapotok egyáltalán, de az látszik, hogy kevés a turista. Mi délebbre, Marsa Alamba buszoztunk, hogy hajóra szálljunk és merüljünk öt napon át.

Bár volt internet is a hajón, tudatosan nem néztem a híroldalakat. A napirendem legfontosabb része az volt, hogy felkeltem, meghallgattam a merülés előtti eligazítást, vízbe mentem, aztán evés és merülés, felváltva egészen az éjszakaiig. Mert errefelé naplemente után is merülni szokás, hiszen a tenger élővilága olyankor egészen más, aktívvá válnak bizonyos ragadozók, a halak alszanak, felbukkannak apró rákok, van mire rácsodálkozni.

Egy-két roncs és szép, fényjátékos üregek dobták fel a hetet, de a Vörös-tenger igazi "sztárja" a tenger élővilága. Hihetetlen, hogy míg a közelben levő sivatag olyan kihalt, a mélyben igazi színpomás korallzátonyok vannak. Sokat fotóztunk, és elhúzódtak a merüléseink, hiszen nem fáztunk a 28-29 fokos vízben.

Az út egyik fénypontja az Elphinstone zátony volt, ahol mélyen alattunk pörölycápák úsztak el- nagy élmény volt, de fotózni máshol tudtunk igazán. Annyi téma volt, halak és halrajok, barlangok és búvárok, roncsok és maradványok. Néhány kedves képemből osztok meg egy csokorra valót...

Búvár egyiptom vörös-tenger

Búvár egyiptom vörös-tenger roncs

Búvár egyiptom vörös-tenger 

Vörös-tenger tűzhal

Búvár egyiptom vörös-tenger bohóchal

Vörös-tengeri és más víz alatti fotók Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Búvárfotózás: utómunka

Az elkészült víz alatti képeinkből kiválogattuk a legjobbakat, de még mindig van egy lépés amit nem hagyhatunk ki: az utómunka.

Manapság szinte fogalommá vált a "fotosoppolás", vagyis a Photoshop nevű szoftver gyakori emlegetése. Tisztázzuk gyorsan, aki a képeit korrekt módon feljavítja, az nem csaló, és ez a szoftver sem elég ahhoz, hogy rosszul komponált, elmosódott képeinkből díjnyertes fotókat varázsoljon. A Photoshop csak egy eszköz, és még csak nem is az egyetlen, amit az amatőr használhat.

Meg kell jegyezni, hogy a Photoshop meglehetősen drága program, és éppen ezért legálisan kevesen használják. De az is tény, a számtalan igazán összetett lehetőségének a töredékét sem szokták kihasználni az amatőrök, ezért egészen nyugodtan lehet helyette más, ingyenes alternatívát keresni.

Általános képnézegető és nagyon egyszerű képmódosító szoftvernek ott van például az IrfanView. Lehet a képeket vágni, átméretezni, állítani a kontrasztot, némileg a színeket. Ezek gyakran elegendőek egy gyors utómunkához. Lényegesen nagyobb tudású és szintén ingyenes a GIMP, amivel a hozzáértők egészen komoly utómunkát is elvégezhetnek. Fizetős, de a PhotoShopnál olcsóbb és nagyon jól használható a Lightroom vagy a Paint Shop Pro.

Kezdjük azzal, mi az, amit feltétlenül érdemes megcsinálni a képünkkel! A legtöbb esetben szükség van kisebb-nagyobb vágásra. Ez lehet csak egészen apró korrekció, amikor véletlenül picit belógó, oda nem illő dolgot vágunk le a kép szélén, de az is előfordul, hogy csak a kép egy kis részére van szükségünk, és nagyobbat vágunk. Mindig az eredeti képből kiindulva dolgozzunk, ne méretezzük át előtte! Így egy 6-10 megapixeles képből erős vágás után is maradhat 2-3 megapixeles kép, ami még jól használható. A vágás előtt enyhe forgatást is alkalmazhatunk, ha úgy érezzük, a kép valamelyik irányba "dől", bár ez a víz alatt nem mindig olyan egyértelmű mint a felszínen, ahol a horizonthoz lehet igazodni. Ügyeljünk rá, hogy a képen végül csak a főtéma maradjon, abból viszont ne vágjunk le semmit. Néha bizonyos részleteket is csak vágással tudunk kihangsúlyozni, például egy hal feje van a képen, de minket csak a szeme érdekel, akkor vágjuk ki azt.

A képen utólag érdemes kontrasztot állítani, általában ugyanis a kompaktos felvételek kicsit tompák. Lehet a fehéregyensúlyt is korrigálni, így lehet a kékes képekre több színt csempészni. De ezzel bánjunk óvatosan! Sokan követik el azt a hibát, hogy túlságosan pirossá teszik a képet, ami legalább annyira rossz, mint a túl kék. Egyébként ha nem volt külső megvilágítás és mélyebben voltunk, szinte képtelenség visszahozni a pirosas színeket, ne is erőlköldjünk. A kép ilyenkor esetleg hatásosabbá tehető azzal, hogy fekete-fehérré konvertáljuk, a roncsok gyakran lesznek így drámaibbak, látványosabbak.

Érdemes kiismerni az általunk használt szoftver lehetőségeit, a különféle színcsatornák állításának módjait, a színezést, a szűrőket, utóbbiak közül például hasznos lehet az élesítés (itt se essünk túlzásba, bár ez nagyjából minden utómunkára elmondható). Azt mondják, ha a kép alapvetően nincs elrontva, 5-10 perc alatt lehet belőle szebbet csinálni, egy kis vágással, kontraszt állítással, színegyensúly módosítással és élesítéssel. Érdemes meg esetleg a becsillanásokat kiretusálni.

Amikor minden képen órákat kell dolgozni, hogy legalább egy picit vállalható fotó legyen belőle, akkor bizony a víz alatt dolgoztunk rosszul. Ahogy fentebb írtam, semmilyen csodaszoftver nincs, amivel utólag "varázsolhatnánk"- gyakoroljuk és tanuljuk a búvárfotózást addig, amíg jó eredményeket nem kapunk már odalenn.

Mielőtt közzé tesszük a fotót, ne feledjük átméretezni. A közösségi oldalakon, fórumokon 800-1000 pixelnél nagyobb képeket megosztani értelmetlen, és ilyen kis méret esetén nem nagyon kell attól tartani, hogy valaki "lenyúlja" fantasztikus fotóinkat. A kép sarkában el lehet helyezni a készítő nevét, de ne legyenek illúzióink, amit feltöltünk, azt viszontláthatjuk máshol, akár a nevünk levágásval. Kár ezért a kép közepére nagy vízjeleket tenni, csak a saját fotóinkat rontjuk vele. Aki annyira fél, hogy valaki szörnyű dologra használja a fotóit, ne ossza meg őket, de nekünk, amatőröknek alapvetően öröm, ha sokan dicsérik a fotóinkat, tehát bátran mutassuk meg, mit sikerült összehozni a víz alatt. Amikor valaki olyan magas szintre jut, hogy képei dollárezreket érnek, akkor majd töprenghet más megoldáson, de ilyen búvárfotósból az egész világon kevés van. A lényeg, hogy az aránylag kis méretben feltett képeinket úgyse tudják újságokban lehozni, tehát nagy veszteség nem érhet.

Ha nyomtatni szeretnénk a fotóinkból, akkor viszont a létező legnagyobb felbontásút használjuk fel hozzá- na ez az, amit soha, sehova ne töltsünk fel, csak őrizzük meg az archívumban, és ebből készítsük a megosztott kisebb méretű verziókat. Látni fogjuk, papíron minden kicsit máshogy néz ki, erre az utómunka során is lehet figyelni, de mivel egyre kevésbé nyomtatunk fotókat, ez általában ma már nem olyan fontos szempont.

Végül essék szó arról, mi az, amit teljesen etikátlannak szoktak tartani az utómunkában. Nos, elsősorban az inkorrekt, ha a képen eredetileg nem szereplő részleteket helyezünk el, vagy ha kiretusálunk oda nem illő dolgokat. Ha nem volt búvár a cápa mellett, ne is illeszünk be oda, ha ott volt egy korall a teknős előtt, hagyjuk is ott. Efféle képekkel igazán magunkat csapjuk be, a mai fotódömpingben nehéz ilyen módon manipulált képekkel villogni, a legtöbbször ezt ki is szúrják. Bosszankodhatunk utólag, hogy milyen jó lett volna egy modell képre, de ne így oldjuk meg, hanem legközelebb hasonló helyzetben a víz alatt jusson eszünkbe, és kérjünk meg valakit hogy modellkedjen nekünk. Erre hosszú távon sokkal büszkébbek lehetünk majd, mint a manipulált fotóra...

(Az első az eredeti felvétel, a második a vágott és némileg módosított kép.)

Szeretnél többet tudni a búvárfotózásról? Nézz be Facebook-oldalunkra!

0 Tovább

A Lagoa Misteriosa panorámája

Egészen különleges módon nézhetünk szét a karosszékünkben ülve a Lagoa Misteriosa, azaz Rejtélyes lagúna nevű tó mélyén. Ez Brazília legmélyebb barlangja, 220 méternél is többet lehet ereszkedni amíg valaki a fenekéig ér- ez a magyarázata annak, miért nevezik titokzatosnak ezt a "feneketlen" víznyelőt.

A kristálytiszta vízben a búvárok a képzettségüktől függően mehetnek egyre mélyebbre, bár a fenekét elérni csak a legkiválóbb technikai búvároknak van esélye. Azért a többiek sem unatkoznak, mert már egészen sekélyen is nagyon érdekes a látvány.

Ennek jó bizonyítéka az alábbi lélegzetelállító panorámafelvétel-sorozat, ami több mélységi szinten mutatja be a merülőhelyet 4-18 méter között.


Mysterious Lagoon 2 in brazil

Érdekelnek a víz alatti világ további érdekességei? Nézz szét Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Búvárfotózás: képelemzés

Vettünk gépet, el is készítettük első felvételeinket, majd ezeket a számítógépünkre letöltve nekiláthatunk a képek elemzéséhez. Ezt a lépést ne hagyjuk ki, nagyon fontos, ha valóban tovább akarunk fejlődni!

Az első fontos dolog az, hogy nagyon lényeges nekünk magunknak őszintén, kritikusan végignézni a képeinket. Ami nem elég jó, az nem elég jó, slussz, nem kell keresni a mentségeket a kicsit életlen, kicsit elmosódott képekre, vagy amiből kilóg a főtéma. Inkább koncentráljunk arra, mi miért lehet rossz.

Először is az élesség. Már korábban írtam, hogy gyakori a képek bemozdulása, ha a zársebesség lassú. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, a képnézegetők többségében van lehetőség az ún. EXIF információk megtekintésére, ez gyakorlatilag a kép készítésének adatait tartalmazza. Megnézhetjük a zársebességet, a rekeszt, az érzékenységet többek között. Ha itt a zársebesség (shutter) mellett 1/60-nál nagyobb értéket (1/30, 1/15, 1/8, stb.) láthatunk, akkor ez jó eséllyel magyarázatot is ad az életlenségre.

Az is előfordul, hogy az automata fókusz nem dolgozott jól, és a kis kijelzőn még használhatónak tűnő fotó a valóságban életlen. Nincs jobb szó ezeknek a képeknek a kezelésére: kuka. Pont az ilyen okok miatt egy témáról lehetőleg több képet készítsünk ugyanabból a szögből, mert könnyen lehet, hogy jelentős különbségek lesznek. Ha éles is a kép, nem mindegy, hol. A főtémának kell annak lennie, nem pedig az előtérbe belógó korallnak, vagy a hátul heverő kőnek. Alapszabály az is, hogy a szemnek kell élesnek lennie, ha valamilyen élőlényt fotózunk. Csak azokat a képeket tartsuk meg, amiken a főtéma éles (állatnál a szeme), nem mozdultak be, nincs levágva fontos része a főtémának.

A témáknál szót kell ejtsek arról, hogy úgyse fogadja meg senki a tanácsot, hogy az aránylag lassú kompaktokkal ne fotózzon gyorsan mozgó halakat- mindenki próbálkozik, én sem voltam és vagyok kivétel. A végeredményt látva pedig igazolhatjuk az alapszabályt, hogy bizony ez ezekkel a gépekkel nem működik: hacsak nincs nagy mázlik, épp elforduló vagy képből kiúszó halakból lehet egy "szép" kollekciónk.

Gyakran láthatjuk hóeséshez hasonló becsillanások sokaságát a fotókon. Ennek oka az, hogy a vaku fénye a felkavart vagy eleve ott levő lebegő részecskéken megcsillan. Ha a víz zavaros, csak nagyon közeli témát érdemes vakuval fotózni, és persze sokat jelent az is, ha mi magunk nem kavarjuk fel az aljzatot. Ha mégis óvatlanok voltunk, érdemes más témát keresni, mert ilyen körülmények közt nehéz jó képeket csinálni.

Búvár fotósAmennyiben a kép utólag nagyon színtelennek tűnik, szinte biztos, hogy egyszerűen túl távolról fotóztuk, és a vaku hatástalan maradt, vagy pedig nem állítottunk fehéregyensúlyt. Egy kicsit lehet ezen javítani utómunkában, de a reménytelenül kékes képeken az sem segít. Ahogy írtam korábban: közelebb, közelebb, közelebb! Ha a kép kiégett vagy túl sötét, akkor elrontottuk a manuális rekesz és zársebesség beállítást, vagy a gép nem volt képes a szélsőséges körülmények között dolgozni. Egy kis rutinnal hamar kitapasztaljuk, milyen fényviszonyok között kár elkezdeni fotózni, pl. roncsok belsejében vaku nélkül nem sokra megyünk.

A kompozíciós hibák is gyorsan kiderülnek, ha rossz helyen van a téma, felülről fotóztuk, zavaros a háttér, stb. Ha a kép éles, el lehet tenni emlékbe, de ami nem néz ki jól, az akkor sem jó kép, ha kedves a szívünknek... Érdemes jobb fotósok képeiből tanulni, a facebookon rengeteg búvárfotós csoport van, de nálunk is tartanak víz alatti fotós képzéseket. Aki már biztonsággal merül, pár fotós merülésen is túl van, sokat tanulhat az ilyenekből.

Egyébként sem szabad megsértődni a javító szándékú kritikáktól. Nem az segít, aki ész nélkül dicsér mindent, hanem az, aki rámutat a hibákra. Értékeljük azt, ha egy rutinos fotós rászánja az időt a képeink elemzésére, kritizálására, még akkor is, ha eleinte kevés sikerélményben lesz részünk. Mindenki így kezdi...

Szeretnél látványos víz alatti fotókat látni? Nézz szét Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Búvárfotózás: az első kattintások

Ott hagytam abba a múltkor, hogy választottunk magunknak egy szimpatikus kompaktot. Mindent átolvasott a szerencsés vásárló, gondosan zsírozza az O-gyűrűt, érdemes ilyenkor merülés előtt egy vödör édesvízben tesztelni, tényleg nem jönnek-e buborékok a tokból. Jó tudni, pár csepp édesvíz nem feltétlenül tesz tönkre egy gépet, ki lehet szárítani. A sós tengervíz viszont kíméletlen... A vízbe ugrásra több taktika van, ha van a hajón segítő, először a búvár megy a vízbe, és óvatosan átveszi a kamerát. Ha nem, igyekezni kell úgy megfogni, hogy ne ütődhessen a gép semminek.

Kezdjük a régi vesszőparipámmal! Ugye már jól megy a merülés? Ugye nem okoz gondot a lebegés? Ne törj, ne rombolj semmit egy kép kedvéért, inkább fotózz távolról, vagy kérd el a csapatban levő rutinosabb fotósok képeit. Tényleg! Te is bánni fogod, ha visszanézel magad mögé és egy letört korallt látsz.

Szóval akkor pár alapszabály. A kompakt gépeknek meglehetősen lassú az elektronikája, mire fókuszál és exponál, mindenképpen eltelik egy kis idő. Emiatt gyorsan mozgó halakat csak mázlival lehet úgy lefotózni, hogy normálisan nézzen ki, ne mozduljon bele. Keressünk statikusabb témát. Persze ha felbukkan egy delfin, úgyis meg fogjuk örökíteni, de ne csak a keresőt bámuljuk, élvezzük ki saját szemünkkel a nagy találkozást!

A következő fontos alapszabály, hogy hátulról és felülről fotózni szinte sose érdemes. Vannak esetek amikor el lehet térni a szabálytól, de ez elég ritka, és az még igen messze van az első kattintásoktól, amíg a kezdő búvárfotós formabontó lehet. Tehát igyekezzünk a témát szemből megközelíteni, és egy kicsit ereszkedjünk lejjebb, hogy egy mélységben legyünk. Figyeljünk oda, mi van alattunk! Ha élőlények, korallok, akkor keressünk más, jobban megközelíthető témát.

Fontos, hogy menjünk közelebb a témához, használjuk a zoomot is ha kell. Egy nagy szikla tetején ülő kis hal távolról fotózva olyan apró részlet lesz, hogy a nézők többsége fel se ismeri. Tehát közelebb, közelebb, közelebb- ha értelmes módon meg lehet közelíteni. Uszonyt maximum a homokra tegyük le, de nagyon óvatosan, mert saját magunknak fogjuk felkavarni az aljzatot. A közelítés megoldható a kar kinyújtásával is, úgy esetleg az állatot sem riasztjuk el.

Végül pedig próbáljunk úgy helyezkedni, hogy a téma mögött ne zavaros háttér legyen, hanem egységes, homogén, amitől jól elválik az, amit le akarunk fotózni. Ez a legegyszerűbben a kék tengerrel valósítható meg, ami előtt jól érvényesülnek a piros-narancs színek például. 

Tehát alapszabály: szemből fotózzunk, egy szintről, lehetőleg minél közelebbről, a háttér legyen homogén és keressünk nem túl gyorsan mozgó témát.

És ekkor már lehetnek szép kék képeink, netán bemozdultak... Mi is a baj? A víz maga. A mélységgel fokozatosan tűnnek el a színek, először a pirosak, a narancsok, majd a sárgák... Már kis mélységben is kell a vakuzás vagy a fehéregyensúly-állítás. Itt jön be a képbe az, hogy vannak-e manuális üzemmódok a kompaktunkban! Ha van, akkor utóbbit is tudjuk szabályozni a mélységnek megfelelően. Sokan visznek ezért magukkal egy darab fehér műanyagot. A vakuk pedig a kompaktokban igen kis teljesítményűek, tehát csak közelről érnek valamit- megint ott tartunk, hogy közel kell férkőzni a témához. Egyébként a fény elnyelődése nem csak mélységben, hanem távolságban is igaz: ha 10 méteren nincs piros, egy 5 méterre levő témáig is oda 5, vissza 5 métert tesz meg a vaku fénye, tehát még a legjobb gépekkel is közelről készülnek a szép színes fotók.

De ettől még mindig lehetnek életlen fotóink. Nem csak a színek tűnnek el mélyebben, hanem egyáltalán a fény is kevesebb. Az automata üzemmódok küszködnek, de ha a zársebesség nem elég gyors, akkor biztos nem lesz jó a kép. A víz alatt nem tudunk soha olyan stabilan állni, 1/60 alatt szinte esélytelen jó fotót csinálni egy kompakttal. Ismét visszaugrunk a manuális állításokhoz: ha van ilyen a gépen, teljesen a mi kezünkben van az irányítás. Teljesen manuális üzemmódban állítsunk 1/125 körül zársebességet és próbálgassuk a rekeszt, az érzékenység viszont ne legyen több ISO200-nál. (Akiknek ezek a fogalmak ismeretlenek, keressenek egy alap fotós weboldalt vagy könyvet, nem ördöngösség ez egyáltalán.) Ha a gépen van záridő előválasztás üzemmód, akkor szintén 1/125 vagy 1/250 értékkel kell próbálkozni, és az automatika igyekszik a megfelelő rekeszt beállítani.

Témaként eleinte választhatjuk búvártársainkat. Színeket a kis vaku miatt akkor láthatunk, ha portréfelvételeket készítünk róluk vakuval, vagy kis mélységben a fehéregyensúlyt állítjuk. Ha a búvárt állatok vagy korallok mellett akarjuk lefotózni, ügyeljünk arra, hogy a modell se tegyen kárt semmiben. Ha meg akar fogni valamit, hozzá akar érni a korallhoz, jelezzük hogy inkább ne, és ilyen képet ne is készítsünk. Bárhol tennénk közzé, nagyon sok kritikát fogunk kapni az ilyen fotókért, jogosan.

Téma lehet például egy szép csiga, nem túl gyorsak, ám szép színesek. Ha nagyon közelről fotózunk (makrózunk), figyeljünk rá, hogy milyen minimális távolságból tud fókuszálni gépünk! Lassan mozogva közel lehet menni rákokhoz, polipokhoz, gébekhez, csak persze ezeket a jellemzően aljzaton élő állatokat először meg is kell találni. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy tanuljunk az élővilágról, mert sokkal könnyebb dolgunk lesz fotósként is, ha megismerjük az állatokat és tudunk a viselkedésükről valamennyit.

És ezek után jön a képek kíméletlen elemzése. Ami nem jó, az akkor sem jó, ha kedves a szívünknek. Eltehetjük emlékbe, de aki fejlődni akar, az folyamatosan tanul: a búvárkodásról, az élővilágról, a fotózásról, az elrontott fotókból, a rutinosabb fotósoktól. Aki annak tudatában indul neki a búvárfotózásnak, hogy ez egy hosszú fejlődési folyamatnak még csak a kezdete, az nem fog csalódni, és egyszer igazán büszke lehet majd a képeire.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Kamerával a mélyben

Felmerülnek időnként kérdések arról, hogy tudja megörökíteni egy lelkes amatőr a víz alatt látottakat, ezért úgy gondoltam, hasznos lehet egy kisokos a vízhatlan gépekről egy aránylag gyakorlott hobbifotós összegzésében.

Először egy szomorú tényt le kell szögezni: teljesen mindegy, milyen géppel merül alá a kezdő, az első próbálkozások eredménye szinte biztosan gyenge lesz. Ezen nem kell elkeseredni, más közegben mozgunk, más viszonyokhoz kell alkalmazkodni, és jó eséllyel még a gépet is alig ismerjük. Így aztán csodát nem szabad várni, de pár alap dologról azért mégis szót ejtenék- úgyis mindenki fotózni szeretne.

Először is arról kell beszélni, hogy a felszínen maszkban úszó sznorkelező, azaz légzőkészülék nélküli búvár csak lefele fotózhat, és értelemszerűen legalább 2-3 méterrel van a felszín alatt a látnivaló. Ha lebukik, csak másodpercei vannak a komponálásra és exponálásra, nincs ideje megvárni amíg a búvár megjelenése miatt megriadt halak újra közelebb jönnek, tehát csak emlékfotók születhetnek. Ha az úszó le sem bukik, a képeken leginkább távoli, kissé elmosódott és nagyon kékes jeleneteket lát majd, hiszen a vízben először a vörös szín tűnik el a mélységgel. Mit lehet ilyenkor fotózni mégis? Például a közelünkben úszó családtagról készíthetünk maszkos portrét, esetleg ha nagyon nagy szerencsénk van, és a felszín közelébe jön egy teknős vagy egy delfin, akkor még mázlival sikerülhet használható képünk. Egyébként én nem erőltetném túl a fotózást sznorkelezés közben, inkább ott helyben gyönyörködnék a látványban, mint hogy állandóan a kis kijelzőt bámuljam.

Aki teljesen kezdőként fizet be egy próbamerülésre, annak nem kell erőltetni a fotózást. A készülékes merülésben minden új, épp elég arra a rengeteg cuccra figyelni, tehát úgysem alkalmasak a körülmények arra, hogy a víz alatti fotózásban tapasztalatlan ember képes legyen jó képet csinálni. Gyakran van a bázisoknak saját fotósa, inkább vegyünk tőlük egy-két képet. De még a tanfolyamot végzett, kártyával rendelkező rutintalan búvároknak sem igazán kell fotózással foglalkozni, amíg a merülésben gyakorlottabbak nem lesznek. Bármelyik búvárfotós megmondja, a jó kép készítésének alapja a megbízható búvártudás. Aki nem tud lebegni, akinek még túl nagy a levegőfogyasztása, aki nem tájékozódik olyan jól a mélyben, annak nem kell fényképezőgépet a kezébe vennie. Gondoljunk bele, aki még kissé ügyetlenül mozog, pont azokat a korallokat rúgja meg, töri le, amikben egy perccel előtte még gyönyörködött. Egyetlen kép sem éri meg a környezetrombolást! Minden túrán van pár lelkes fotós, akik megosztják a képeiket a Facebook-on, tehát nem marad emlékfotó nélkül a kezdő sem.

Szóval már pár merülés van a hátunk mögött, és még mindig fotózni szeretnénk- akkor hogyan tovább? Néhol még lehet vásárolni az egyszer használatos filmes analóg gépeket, de bármilyen olcsónak látszanak, ezeket megvenni szinte mindig pénzkidobás. A kis keresőben komponálni szinte lehetetlen, nincs vaku a világításhoz, a képek elmosódottak lesznek és még az előhívásért is fizetni kell. Ráadásként csak pár méterig vízállóak. Felejtős. (Ugyanennyire nehézkes, és ma már nem különösebben ajánlható a többi analóg gép se, még ha nem is eldobhatóak hanem komolyabb készülékek. Eljárt felettük az idő, a polcon szépen mutatnak, de annyi kényelmetlenséggel jár a használatuk, hogy úgyis hamar lecseréli őket a búvárfotós.)

Vannak vízállónak mondott fényképezőgépek (pl. Olympus Tough sorozat). Ezekkel az a legnagyobb baj, hogy általában 3-5-10 méterig vízhatlanok, készülékes merülés közben pedig könnyen mélyebbre csúszhatunk, ha pedig beáztatjuk a gépeket (és nem ezek a legolcsóbb kompaktok, pont a vízállóság miatt), a tengervíz azonnal tönkreteszi őket. Sznorkelezni jók, vagy arra, hogy a hajó fedélzetéről aggodalom nélkül fotózzunk akár felcsapó hullámok közt is, de merülni nem ideális ez a modell. 

A következő lépcsőfok az, amikor egy akár 40 méterig vízálló tokba zárjuk a fényképezőgépünket, amivel a kedvtelési búvár minden szokványos mélységben elboldogul. Most nem térek ki a drágább cserélhető objektíves gépszettekre, ahol az eleve drága géphez drága objektíveket, drága tokot, drága kiegészítőket és drága külső vakukat kell még vásárolni. Milliós nagyságrendről beszélünk! Lehet ilyennel kezdeni, ha az ember egyből minőséget akar, de ehhez úgyis kell egy profi segítsége, mert a rossz választás óriási anyagi bukás. Akit ilyen érdekel, menjen el egy búvárfotós tanfolyamra, ismerkedjen meg azokkal a hazai szakemberekkel, akik nem csak az oktatásban, de a választásban és beszerzésben is tudnak segíteni.

Az átlag búvárfotós inkább egy kompaktot tokoz be. Van egy alapszabály: előbb tokot választunk, és csak aztán gépet! Ugyanis nincs minden géptípushoz tok, tehát esetleg megvesszük a nekünk nagyon szimpatikus, szép kompaktunkat- és rájöhetünk, víz alatti nem fogjuk tudni használni. Van pár gyártó, aminek modelljeihez nagyon gyakran készítenek gyári búvártokot is, ilyen például az Olympus, a Panasonic vagy a Canon, először ezek közt érdemes szétnézni, emellett vannak tokgyártók mint az Ikelite, ami elég sokféle gyártó modelljeihez készít tokot.

A tok lehetőleg ne legyen túl nagy (az "általános" tokok túlméretezettebbek, a pici kompaktunkat jó nagy tokkal kell hurcolni), ez a gyári tokok többségére jellemző. A kezelőszervek legyenek kézreállók, és tudjunk rajta minden egyes funkciót a víz alatt is elérni. A tok tegye lehetővé a belső vaku használatát is, ha külső vakut nem akarunk venni az elején. A legnagyobb veszély az, hogy az O-gyűrű nem megfelelő kezelése miatt beázik a tok és tönkremegy a fényképezőgép. Legyen tehát ennek az ápolása egyértelmű, figyeljünk rá oda, de aki nagyon biztosra akar menni, az olyan kompaktot tokoz be, ami eleve vízálló pár méterig (van ilyen Olympus gép, amihez tokot is gyártanak).

Mi a fontos a választásnál? A felbontás nem annyira, hiszen ritkán osztunk meg 1 megapixelnél nagyobb képeket. Hogy 6 vagy 12 megapixelesből méretezzük át, szinte mindegy. Fontos az objektív látószöge: minél rövidebb a gyújtótávolság, annál nagyobb a látószög, így közelebb mehetünk a nagyobb témákhoz, és annál inkább képesek leszünk egy roncs nagyobb részletét lefotózni. De az is fontos, mennyire mehetünk közel az apró témákhoz, mennyi a makrózásnál a minimális távolság. Szerintem nagyon fontos az is, hogy legyenek manuális állítási lehetőségek (záridő, blende, fehéregyensúly, érzékenység, stb.) Eleinte mindenki valamelyik automata üzemmódot használja, de aztán hamar kiderülnek ennek korlátai- ha viszont manuális állítási lehetőség eleve nincs is, akkor a géppel egy idő után csak kínlódni fog a komolyabban fotózni vágyó amatőr.

Ezek után felmerül, érdemes-e használt gépet venni. Azt hiszem, jelentős árkedvezménnyel igen. Ha valaki 25-30 ezerért megcsíp egy pár éves korrekt kompaktot egy tokkal, még évekig használhatja. Az akku lehet éppen elöregedett, de külföldről nagyon sok géphez lehet utángyártott akkut vásárolni, vagy ami ceruzaelemmel működik, ahhoz vehetünk pár új tölthető elemet és kész. Persze az elektronika ne legyen hibás vagy a lencse sérült, de egyébként el lehet velük boldogulni. A felbontás esetleg kisebb, de mint írtam fentebb, ez nem annyira számít, és manuális állítási lehetősége ugyanúgy lehet egy régebbi gépnek- sőt. Tokozott kompakttal, belső vakuval leginkább közeli témákat lehet megörökíteni, tehát makrófotózáshoz, portrékhoz lehet jó egy ilyen gép, és erre már az évekkel ezelőtti modellek is bőven alkalmasak voltak- fontosabb a fotós ügyessége, mint a gép milyensége. Ami igazán különbséget tesz régi és új között, az az, hogy az újabb gépek többsége sokkal nagyobb felbontású és szebb videót készít- ha valakinek ez fontos, inkább ne a használt gépek közt nézelődjön. Másik kérdés, hogy felszíni használatra is kell-e gép, tehát mindent tudnia kell, vagy csak víz alá visszük időnként, mert akkor csak a speciális képességeire kell figyelni, odafenn meg használunk egy másik, arra alkalmasabb gépet.

A folytatásban kitérek rá, hogy is kellene elkezdeni fotózni, ha már megvan a gép.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Nemzetközi verseny magyar díjazottakkal

Meglehetősen nagy kihívás volt egy magyar oldal által olyan nemzetközi víz alatti fotós versenyt rendezni, aminek komoly díjalapja van, és világszerte ismert fotósok vesznek részt a zsűrijében. Nem egyszerű megvetni az embernek a lábát egy olyan mezőnyben, ahol már régóta létező, rangos versenyek csábítják a fotósokat, de meg kellett vele próbálkozni, mert szeretjük a jó fotókat. Emellett bíztunk benne, a magyar fotósok közül többen kedvet kapnak a részvételhez egy hazai alapítású versenyen, és összemérik tudásukat a külföldiekkel.

Harminc országból több mint száz nevező küldött végül képeket a Subsurface 2013 éves fotós versenyre, ami igen szép szám, és a fotók között nagyon sok volt a színvonalas alkotás. Három kategóriát (nagylátószögű felvételek, makrófelvételek, kompakt géppel készült felvételek) a zsűri értékelt, név szerint Selmeczi Dániel Magyarországról, Danijel Frka Horvátországból és Steven Kovacs Kanadából. Egy díj sorsáról pedig közönségszavazás döntött.

Szervezői oldalról is figyelni kell mindenre. A szabálytalan képeket még az értékelés előtt ki kell zárni, de amikor eldől, melyik képek végeztek a dobogón, azok eredetijét is be kell kérni, hogy ellenőrizni lehessen a módosításokat. Végül kialakult az a sorrend, amit nyilvánosságra lehetett hozni.

A négy kategória tucatnyi dobogósa öt országot képvisel, és köztük van két kiváló magyar búvárfotós is. Előd László a nagylátószögű kategóriában első és harmadik helyet, a közönségszavazáson második helyet szerzett, Szabó Tamás pedig a kompaktoknál lett második. Rajtuk kívül remek olasz, spanyol, német és amerikai fotósok kerültek a legjobbak közé, de talán egy másik zsűri máshogy értékelt volna- most ez az eredmény született, kijár a gratuláció minden győztesnek, és a köszönet minden résztvevőnek, segítőnek, szavazónak!

Aki kíváncsi arra, a víz alatti világ milyen csodáinak megörökítésével lehetett a Subsurface 2013 versenyen a díjazottak közé kerülni, nézzen szét a legjobb képek között!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Esti vers

Egy ógörög vers a tengerről, az óceánok világnapjának előestéjén. És persze nem nehéz a víz erejének emlegetése kapcsán a mostani árvízre gondolni- tisztelet a gátakon dolgozóknak!

ANTIPATROSZ
Bárhol tenger...


Bárhol tenger a tenger. Mért vádolni a Hellész-
      pontoszt, Oxeiait s vészteli Küklaszokat?
Rágalom ez csak; mindezeket kikerülve, különben
      hogy veszhettem el én lokriszi öblök előtt?
Partravivő szelekért könyörögj, mert tenger a tenger:
      fekve e sírban, jól tudja Arisztagorasz.

Búvár és roncs

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog