Jobb, mint a Mátrix

Kinek kellenek a drága trükkfelvételek, ha igazi súlytalanságban lebegve forgathat akciójeleneteket? Nem kell drága kamerákra, utómunkára költeni, elég, ha sokáig bírják a színészek egy levegővel a víz alatt...

Egy szabadtüdős búvárokból álló csapat igazán látványos filmet forgatott egy roncsnál. Hogy miért is csap össze a két búvár, nem tudjuk, de nem is fontos igazán. A rövidfilm maga az érdekes, amiben nem csak az emberek kapnak főszerepet, hanem a helyszínként szolgáló roncs, illetve az azt körülvevő élővilág, többek között egy csapatnyi cápával.

Szerintem nem kell túlmagyarázzam, mekkora kihívást jelent az, hogy légzőkészülék nélkül dolgozó búvárok ilyen projektbe vágjanak. Le a kalappal a teljesítményük előtt- minden snittet gondosan meg kellett tervezni, ha nem akartak egy-egy hiányzó jelenet miatt tucatnyi alkalommal visszamenni a roncshoz. 

A Water Born projekt keretén belül a szabadtüdős csapat azt a célt tűzte ki, hogy kicsit újféle szemszögből mutatja be a felszín alatti világot. Azzal szeretnének kitűnni a szokásos búvárfilmek seregéből, hogy más atmoszférát teremtenek, olyat, ami lenyűgöz és inspirál. A webes sorozatnak az első epizódja ez a Mátrixot idéző "akciófilm", ami valóban egészen más, mint egy hétköznapi roncsmerülés- és így is nagyon érdekes. 

0 Tovább

Tarzan és a békaemberek

Nem csak Pelikán József találkozott békaemberekkel: még az afrikai dzsungel legendás fehér hőse is belekeveredett egy víz alatti csetepatéba.

Nagyjából fél évszázada, 1966-ban vetítették a Tarzan tévésorozat Pearls of Tanga című epizódját, amiben búvárok törtek hősünk életére. Érdekesség, hogy Tarzan szerepét akkor egy Ron Ely színész alakította, aki másfél évtized múlva az újjáélesztett búváros sorozat, a Sea Hunt főszerepét kapta, ő volt a modern környezetbe átültetett Mike Nelson. Persze ott már légzőkészüléket is adtak rá...

Vagy esetleg van összefüggés a két sorozat között? Mert Tarzan a jelenet tanúsága szerint nem csak hogy legyűri a búvárokat, de még palackot is szerez magának. Jól kikupálódhatott a dzsungelben, ha még az ilyen modern cuccokkal is elboldogul...

Nyilván az ember nem vesz komolyan egy kalandfilmet, de megmondom őszintén, a búvárkodó Tarzan számomra még a képtelen ötletek közül is elég szélsőséges. Bár nyilván pont ezért tartom számon a búváros akció-kalandfilmek között.

Ja, meg azért, mert amikor az egyik ellenséges békaemberrel birkózik, váratlanul eltűnik Tarzanról a palack egy vágás után, a következő képben pedig megint ott van rajta. Baki? Vagy egyszerűen csak ő Tarzan, aki bármire képes, hiszen Chuck Norris előtt is voltak szuperhősök? Ki tudná ezt megválaszolni fél évszázad távlatából...

0 Tovább

Csacsogó búvárok

A meglehetősen komolytalan búváros filmek közül is "kiemelkedik" a Bimini Code nevezetű alkotás, ami valamiféle krimi-akciófilm. A történet igazság szerint nehezen megfejthető, két vagány fiatal csaj akar kiszabadítani egy eltűnt gyereket egy víz alatti bázisról, miközben ellenséges búvárokkal hadakoznak. Nyilván a kulcs az volt a főszereplők válogatásánál, hogy jól álljon a bikini, és ebben nincs is hiba, a nyolcvanas években divatos vékonyabb lányokat kerestek és találtak. (Esetleg a Bikini Code cím szerencsésebb lett volna, és többet elárult volna a film lényegi mondanivalójáról.)

A főgonosz egy Madame X nevű nő, aki nem csak emberrablással foglalkozik, de drogcsempészettel is, és mellékesen a maják titkos varázserejű kövét is fel akarja kutatni- naná, hogy a búvárboltot üzemeltető rendes lányok meg akarják hiúsítani őrülten gonosz terveit.

Láttam már víz alatti játszódó blőd filmecskéket, de ami igazán szórakoztató ebben a mesterműben, az a folyamatos csacsogás a mélyben. A beszéd a légzőautomatával a szájban egyáltalán nem olyan sima ügy, ehhez speciális kütyük kellenének. A Bimini Code esetében nem költöttek ilyen csacskaságokra, megoldották utószinkronnal a folyamatos társalgás illúzióját. 

Ha másra nem is jó ez a film, arra biztosan, hogy az embert elrettentse a beszélgetést lehetővé tevő búvárfelszerelésektől. Atyaisten, ha ilyen okosságokat duruzsolnának a fülembe még merülés közben is! Azt kell mondjam, a Bimini Code igenis fontos alkotás, mert rávilágíthat az ilyen problémákra.

Egy tökéletes világban még a rossz filmeknek is megvan a maguk haszna... Egyébként maguk a készítők is érezhették, hogy nem sikeredett maradandó alkotást tető alá hozni, mert mozikba soha nem került a film, csak videón forgalmazták. Sajnos nem könnyű ráakadni manapság, pedig a furcsa búvárfilmek rajongói bizonyára remekül szórakoznának rajta.

0 Tovább

Gyilkos a csatorna mélyén

Érdekességnek számít a búvárfilmek között egy 1988-as holland thriller, az Amsterdamned. Egy, a város csatornáinak mélyén lopakodó sorozatgyilkos nyomába ered a rendőrség nyomozója, ám dolga nem könnyű, mert a véres támadásokat végrehajtó búvár mindig kicsúszik a rendőrök kezei közül. A búvárok között informálódó rendőr egy csinos, fiatal nővel is megismerkedik, ám a későbbiekben kiderül, a gyilkos is jól ismeri őt...

Az Amsterdamned cím meglehetősen érdekes szójáték, magyarra nem is lehet lefordítani, nálunk Átkozott Amszterdam címmel adták egy-két alkalommal. Mivel ez egyáltalán nem utal a tartalomra, vélhetően a búvárok körében szinte teljesen ismeretlen ez a krimi, pedig egyszer feltétlenül érdemes megnézni. 

Persze már csak azért sem valószínű, hogy sokan látták volna a filmet, mert a nyolcvanas évek holland thrillereinek elég kevés rajongója lehet nálunk... A többségnek nyilván semmit nem mond a forgatókönyvíró-rendező Dick Maas, vagy a főszereplők, Huub Stapel, Monique van de Ven és Serge-Henri Valcke neve.

Az események jórészt az egész várost behálózó csatornarendszerben vagy annak mélyén játszódnak, gyakorlatilag Amszterdam egésze díszletté válik, ami mindenképpen egyedivé teszi a jórészt trópusi tengerekben játszódó búváros filmekkel szemben ezt a darabot.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Színésznő és búvárlegenda

Zale Parry a búvárkodás hőskorában igazolta, hogy a hölgyek nem csak bájos kellékek a marcona férfiak mellett. Régebben írtam több olyan nőről, aki beírta magát a búvárkodás történetébe. Ekkor már említést tettem Zale Parry-ről, de azt hiszem, megérdemli, hogy hosszabban szóljak róla.

Olyan előfordul, hogy egy színész elég bevállalós, és maga szerepel az akciójelenetekben is, kifejezetten kéri, hogy ne helyettesítse őt kaszkadőr. Ám az ritkább, hogy valaki csak dublőrként dolgozik, míg valaki fel nem figyel rá, és színészként is beválogatja a filmbe. Hölgyekkel az ilyesmi pedig végképp nem gyakori, hiszen jelentős részüknél a külső adottságok a döntőek, nem az ügyesség.

Zale Parry gyerekkorában tanult meg úszni, és a tenger szerelmese maradt. A múlt század negyvenes éveinek végén már búvárkodott, és vélhetően elismerték a képességeit, mert hamarosan búvárfelszerelések tesztelésével bízták meg. 1954-ben a nők mélységi rekordját döntötte meg, amikor közel 64 méterre merült- állítólag azért állt meg ott, mert elérte a tenger fenekét. Rekompressziós kamrát épített társával, és ahogy egyre népszerűbbé vált a búvárkodás, azért kampányolt, hogy minden helyen legyen elérhető a keszonbetegség kezelésében elengedhetetlen kamra.

A víz alatt profin mozgó Zale hamarosan filmekben kapott munkát mint dublőr és kaszkadőr. A fordulatot a Sea Hunt című sorozat jelentette: a tengerentúlon legendás kalandsorozat 1958 és 1962 között futott, és számtalan ember kapott kedvet általa a búvárkodáshoz. Az epizódokban rengeteg kalandba keveredett a főszereplő, Lloyd Bridges, akinek igen gyakran volt hölgy partnere a merülések során is.

Az akkor már rutinos Zale Parry nem csak a színésznőket helyettesítette a víz alatti jelenetekben, de oktatóként ő volt az egyik trénere a főszereplő színésznek is. Ráadásul, noha nem volt színészi gyakorlata, több részben valódi színészi feladatot is bíztak rá- és nyilván ezekben az epizódokban nem kellett külön kaszkadőrt sem szerződtetni. A sorozat első két szezonjában több különböző karaktert bíztak rá, arca ekkor vált ismertté a nagyközönség számára.

A Sea Hunt után is aktív maradt, folyamatosan népszerűsítette a kedvtelési búvárkodás, a hölgyek közül sokan az ő példáját látva kezdtek el merülni. Korábban azért inkább férfias hobbinak számított a búvárkodás, ami ma már teljesen nyitott mind a két nem tagjai számára, és ez jelentős részben köszönhető a hőskor vakmerő és nagyon ügyes búvárlányainak. Ők voltak azok akik bizonyították, minden szempontból méltó partnerek lehetnek a nők a tenger mélyén.

Erre jó példa volt, amikor Zale-t beválogatták az Underwater Warrior című filmbe, és forgatás előtt egy haditengerészeti bázison kellett bemutatnia, mennyire mozog jól a vízben. Az ott levő tiszt azt mondta, ha képes egy levegővel leúszni 25 láb mélységig, akkor átment a vizsgán- Zale 60 láb (több, mint 18 méter) mélységre jutott, ami akkoriban a haditengerészet profi búvárainak volt a megszabott szint. Az első nő volt, aki teljesítette ezt!

Zale Parry úttörője volt a víz alatti fotózásnak is, és a merüléstől soha nem szakadt el, évtizedekkel később is rendszeresen tengerre szállt. Tevékenységét több kitüntetéssel ismerte el a búvártársadalom- itt az ideje, hogy nálunk is szélesebb körben megismerjék a nevét.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Michelle Yeoh és a búvárkaszkadőrök

Az egzotikus szépségű malajziai születésű színésznő a napokban ünnepli a születésnapját, ennek kapcsán elevenítem fel az egyik filmjét. Pierce Brosnan oldalán volt a sztárja a James Bond-sorozat egyik epizódjának: a Tomorrow Never Dies talán nem a legjobb a Bond-filmek közül, de azért voltak benne emlékezetes jelenetek.

Michelle Yeoh korábban ázsiai filmekben lett ismert, és azt is tudni lehet róla, az akciójelenetekben is gyakran maga szerepelt. Hollywoodban azért jobban vigyáznak a sztárokra, de párszor így sem hagyta ki a kaszkadőrködés kalandját- a Tomorrow Never Dies víz alatti jelenete sem volt kivétel.

Ennek a résznek a leforgatásáról Lee Sheward mesélt, aki a víz alatti akciójelenetek forgatásának igazi veteránja, kaszkadőrként is, koordinátorként is sok produkcióban dolgozott. Mivel a Bond-filmekben gyakran van felszín alatti jelenet (a leghíresebbről itt írtam), ezekhez sok emléke fűződik.

A Tomorrow Never Dies esetén például Pierce Brosnan és Michelle Yeoh egyaránt két-két dublőrt kapott- a színésznőnek eredetileg hármat választottak ki, de egyiküknek nem jutott feladat. Először is modellügynökségekkel vették fel a kapcsolatot, hogy Michelle testfelépítéséhez hasonló lányokat találjanak. A külső ez esetben fontosabb volt, mint az ügyesség, mert a Sheward az alkatilag megfelelő dublőrt már fel tudta készíteni a forgatásra. Így aztán a 16 modellből négyen maradtak, akiknek víz alatti feladatok is jutottak, ezzel szűkítették le a kört. Búvárvizsgájuk ellenére messze nem voltak felkészítve egy ilyen akciójelenet leforgatására, de szerencséjükre nem is kellett mindent nekik csinálni.

Michelle ugyanis az egyik, a filmben is benne maradt snittben saját maga szerepelt: ő volt az, aki végrehajtotta a kiúszást a keskeny csövön át. Sheward szerint a maszk mögött, buborékok által takarva bármelyik lány alkalmas lett volna a feladatra, de a sztár úgy döntött, ehhez neki nem kell kaszkadőr- és nagyon ügyesen is dolgozott.

A színésznő viszont a civil életben is szereti a tengert, amikor semmiféle víz alatti csetepatébe nem kell keverednie. A közelmúltban például otthon, Malajziában csatlakozott egy kampányhoz, ami a mabuli teknősök védelméről szólt. És aki a teknősöket szereti, rossz ember nem lehet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Charlie búvárangyalai

A vagány, minden helyzetben magukat feltaláló magánnyomozók a víz alatt is otthonosan mozognak- a Charlie angyalai sorozatokban illetve filmekben többször előkerült a búvárcucc.

Valamikor nagyon régen gyakorlatilag látványosságként mutogatták a búvárkodó nőket, aztán később, ahogy a hobbi népszerűvé vált, ez már nem lett annyira szokatlan. Persze a víz alatti akciók még mindig különlegességnek számítanak a filmekben, így aztán nem csoda, hogy számon tartják az ilyen témájú sorozatepizódokat, filmjeleneteket.

Charlie három angyala a hetvenes években hódította meg a világot. A talpraesett csajok munkájuk során mindenféle közegbe megpróbáltak beépülni, így aztán az epizódokban megmutathatták különleges képességeiket. Előbb-utóbb aztán eljöttek azok a pillanatok is, amikor a mélyben kellett megoldani egy bűnügyet.

Meg kell jegyezni, miközben a világban talán Farah Fawcett arca és neve volt a legismertebb az angyalok közül, ő csak a legelső évadban volt állandó szereplő, a későbbiekben "húga", Cheryl Ladd volt a csapat szőkéje hosszú éveken át. Szintén állandó szereplő volt Jaclyn Smith, Kate Jacksont pedig először Shelley Hack váltotta, majd Tanya Roberts.

Cheryl Ladd volt jellemzően a "Sporty Spice" a csapatban, a filingrán, de roppant csinos hölgy kapta a legtöbb ügyességet igénylő akciót. Így aztán a búváros epizódokban is komolyabb szerepe jutott neki, ami bizonyára nem volt idegen számára, hiszen karrierje kezdetén egy kis költségvetésű kalandfilmben már megismerkedett a merüléssel. (Akkor persze még a kevésbé jól hangzó Cheryl Jean Stopplemore művésznéven ismerték.)

A Love Boat Angels című epizódban volt egy kis víz alatti akció, amikor a bikinis szőkeséget jól megkergette egy késsel hadonászó búvár a tenger mélyén, de aztán szokás szerint minden jóra fordult. Az Angels of the Deep című részben pedig Tanya Roberts volt az, aki először egy víz alatti birkózásba keveredik, később pedig Cheryl Ladd társaságában harcol meg a rájuk támadó búvárral. 

Nyilván kaszkadőrök merültek az angyalok helyett, de ez azért több, mint indokolt. A sztárok abból a szempontból értékesek, hogy őket nehéz pótolni a felszíni felvételek során, ha megsérülnek egy akciójelenetben és pár hétre kiderülnek a stábból. Ezt egy feszített ütemtervű sorozat forgatásánál nem lehet megengedni. A búvármaszk mögött úgysem látszik az arc, így aztán általában nem a sztárok merülnek. Ráadásul a tenger fenekén birkózni, jól mozogni nem olyan dolog, amit fél órás gyorstalpalóval meg lehetne tanítani a búvárkodásban járatlan színészeknek, és egyébként is nehéz lenne összevágni a bénázásból egy hiteles akciójelenetet. 

A kis kitérő után térjünk vissza Charlie angyalaira, akiket a sorozat vége után két évtizeddel újból csatasorba állítottak. Ezúttal mozifilm készült a kalandjaikból, amiket teljesen elvittek a parodisztikus irányba. Cameron Diaz, Drew Barrymore és Lucy Liu lett a három újgenerációs angyal, akik bámulatos akciók sorozatával számolnak le a bűnözőkkel. Az első film egyik rövidke jelenetében veszik fel a búvárcuccot a lányok, víz alatti felvételt nem is láthatunk, sokkal fontosabbnak látszik inkább az a poén, hogy a merülés után is kifogástalan akcióöltözékben, magassarkúban hatolnak be gonosz bázisára.

A filmek sikeresek lettek, és pár év múlva valaki, valahol jó ötletnek gondolta azt, hogy ismét legyen tévésorozat is a három angyal kalandjaiból. Ezúttal ismét komolyabb irányba vitték volna a hangvételt, de ez a 2011-es próbálkozás már csak nyolc epizódot ért meg. A lányok (Annie Ilonzeh, Rachael Taylor, Minka Kelly) csinosak voltak, a megvalósítás viszont erőltetett lett. A régi sorozat rajongóit valószínűleg nem nyűgözte le a high-tech felújítás, a fiatalabbak pedig inkább izgalmasabb, formabontóbb sorozatokat néztek.

Ám a gyors kaszálás ellenére is jutott bőven akció a lányoknak, akik közül Minka Kelly kapott egy kis búváros jelenetet. Sőt, még maga Bosley is vele merült ebben az epizódban, aki ebben az angyalos sorozatban inkább minden akcióban résztvevő partnere a lányoknak, mint az az atyáskodó, inkább komikus figura, amit a korábbi feldolgozásokban megismertünk.

A sorozat elbukásával könnyen lehet, hogy a tévében maximum az ismétlésekben tűnnek fel Charlie angyalai még hosszú ideig. A csinos, okos, víz felett és alatt is bevethető csajokra alapozó ötlet elvileg bármikor feléleszthető lenne, de kicsit olyan ez, mint a Kojak felélesztése: túl emlékezetes klasszikusok a régiek ahhoz, hogy egy átlagos feldolgozás saját jogán sikeres lehessen. Ám az előzmények ismeretében biztosak lehetünk benne, ha lesz még folytatás, abban is előkerül majd előbb-utóbb a búvárfelszerelés...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A Fekete-lagúna réme

A búváros szörnyfilmek egyik korai darabjában egyenesen egy prehisztorikus halember terrorizálta a gyanútlan kalandorokat. 

A Creature from the Black Lagoon hat évtizede(!), 1954-ben készült. Érdekessége, hogy három dimenziós verzióban is vetítették. (Annak idején az ötvenes években egy rövid időn át már kísérleteztek a térhatású filmekkel, de az ötlet nem igazán volt sikeres.)

A sztori lényege az, hogy az Amazonas mélyén keresik őslények nyomait egy expedíció tagjai, ám mire egy újabb csapat érkezik, valamennyiüket holtan találják. Jaguárra gyanakodnak, aztán kiderül, egy furcsa humanoid támadott az emberekre. A később érkezett kutatók arra is rájönnek, hogy azoknak az őslényeknek az egyikével állnak szemben, amiknek fosszíliáit korábban itt felfedezték. A kétéltű lényt megpróbálják a víz alatt foglyul ejteni a légzőkészülékkel is felszerelt búvárok, ám ő elmenekül. Meglehetősen furcsa módon az expedíció egyetlen hölgytagja kelti fel a szörny érdeklődését, el is rabolja, a bátor férfiaknak kell hát őt valahogy kiszabadítani...

Állítólag a film producere még a negyvenes évek elején hallott egy helyi legendát félig ember, félig hal lényről, ami az Amazonas körüli esőerdők mélyén rejtőzik. A sztori megtetszett neki, és az ötvenes években el is jött az idő a megfilmesítésre. A kopoltyús lény maszkjának tervezője Millicent Patrick volt, de hosszú éveken át úgy tartották számon, Bud Westmore találta ki a szörny kinézetét. Ma már a dizájner hölgyé a jogos dicsőség.

A gúnyába a felszínen Ben Chapman bújt, a mélyben pedig a híres víz alatti kaszkadőr, Ricou Browning volt a halember megszemélyesítője. A kopoltyús rém neki köszönhetően mozog olyan kiválóan a mélyben, ez pedig sokat dobott a film színvonalán. Egyik színésznek sem volt könnyű dolga, mert a jelmez meleg volt és nehézkesen lehetett belőle kilátni, benne mozogni. A korabeli technikához képest igencsak látványosak lettek a víz alatti felvételek- persze nem az Amazonas mélyén forgatta őket a stáb, hanem Floridában.

A Creature from the Black Lagoon nagy siker lett, 1955-ben és 1956-ban folytatás is készült hozzá. A forgatókönyvírók egyébként viszonylag korrektek voltak, noha veszélyes, időnként erőszakos lénynek tűnik a kopoltyús teremtmény, eredendően mégsem gonosz, inkább csak védeni próbálja magát.

A halember (Gill-man) kultikussá vált figurája később is számtalan filmben, rajzfilmben került elő utalásként, gyakran emlegették őt. Sőt, a remake kérdése már évtizedek óta napirenden van, eddig olyan rendezők bábáskodtak a tervek körül, mint John Landis, John Carpenter, Peter Jackson, Ivan Reitman, Guillermo del Toro- nem akármilyen névsor! Újabb és újabb forgatókönyvek születnek, a sikeres újrafeldolgozási hullámot meglovagolni kívánó Universal pedig szeretné újjáéleszteni a Fekete-lagúna teremtményének legendáját, de egyelőre nem lehet tudni, mikor lesz a tervekből valóság.

Így aztán egyelőre a Jack Arnold által rendezett eredetit nézhetik meg azok, akik kíváncsiak erre az igazi filmes kuriózumra. Búvárok, B-film kedvelők, a klasszikus horrorok rajongói egyaránt megtalálják benne azt, amiért érdemes végignézni az alkotást.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Az isteni Jessica

33 esztendős lett a napokban a gyönyörű Jessica Alba, a színésznő, aki felülhetett a képzeletbeli trónra Jacqueline Bissett mellé, mint az egyik legcsinosabb búvár, akit valaha filmben láttunk.

A Kaliforniában született Jessica felmenői között dán, francia és mexikói ősök is vannak. Egészen kicsi korában úszni tanította életmentő édesanyja, állítólag előbb tudott sikerrel kapálózni a vízben, mint járni. Fiatalon szerzett búvárminősítést is, aminek korábban hasznát vette, mint gondolta.

Már gyerekkora óta szeretett szerepelni, reklámokban is dolgozhatott, de ahol a legtöbben megismerhették a még tinédzserkorú Jessicát, az a Flipper című kalandfilmsorozat volt. Maya szerepében a szó szoros értelmében lubickolhatott, rengeteg időt töltött a vízben a delfinekkel, és itt már becsúszott pár olyan epizód, ahol magára kellett öltenie a neoprénruhát és a búvárpalackot. Ekkor még a kilencvenes évek közepén jártunk, és az ifjú színésznő két szezon után új kihívásokra vágyva maga mögött hagyta a Flippert.

Karrierjének további állomásaiból talán csak a skeres Dark Angel sorozatot illetve a Sin City-t emelném ki, mielőtt rátérnék a fő témát jelentő alkotásra. Az Into the Blue (A tenger vadjai) 2005-ben került a mozikba, főszereplője Jessica Alba mellett a fiatalon elhunyt Paul Walker (aki maga is a víz szerelmese volt), Scott Caan, Josh Brolin volt. A szokásos kincskeresős, gengszteres, cápás kalandfilmről van szó, aminek megvalósítása egészen elfogadhatóra sikerült- persze akad benne pár túlzó jelenet, de ennyi mindig belefér.

Az egészet leginkább a főszereplők vonzerejére építették, és elvileg mindenkinek jutott látnivaló, Walker és Alba is sokat mutat magából víz alatt és felett. Ám a tervek nem igazán váltak be, a kritikusok lehúzták a filmet, a mozikban pedig alig kaparta össze a készítés költségeit az Into the Blue. Utólag a DVD-bevételek szépítettek az összképen, és persze sok televízióban is vetítették a filmet.

Ám a búvárok szívesen nézik az ő közegükben játszódó alkotásokat, így aztán ezt is sokan látták, sokan ismerik a körükben. Jessica Alba pedig sokat mutató ruháiban igazán vonzó jelenség volt a vásznon, ráadásul sok jelenetben maga merült, nem pedig a kaszkadőrök. A színészek a Bahamákra utaztak, ahol valóban cápák között kellett dolgozniuk, ami minden búvár számára komoly élmény, ők is így élték meg az előzetes felkészülést majd a forgatást. 

A még mindig nagyon fiatal és továbbra is kifejezetten csinos Jessica Alba szülési szabadsága után újból forgat, és ki tudja, egyszer talán jobban sikerült búváros filmben is szerepet kap majd.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Brooke Shields neoprénben

Az egészen fiatalon sztárrá lett színésznő még tizenéves volt, amikor már karrierje újraélesztésén gondolkodhatott. A Kék lagúna óta évek teltek el, és a nagyköltségvetésű filmek helyett tévéfilmes szerepek következtek- így vállalt szerepet a Wet Gold (itthon Gyilkos aranyként adták) című alkotásban 1984-ben.

Akkoriban sem volt mindegy, hogy egy film a mozivászonra vagy tévés sugárzásra készül. A Wet Gold esetén se találhatunk túl sok nagy nevet a stáblistában, Brooke Shields partnerei Thomas Byrd és Brian Kerwin voltak, mellettük Burgess Meredithnek jutott még komolyabb mellékszerep.

A sztori sem volt lehengerlően újszerű. Egy rég elsüllyedt kincses hajó nyomába erednek a fiatal búvárok, és a két férfi először az aranyon veszik össze- aztán pedig a nőn. Brooke Shields ekkor még alig volt 19 éves, el is lehetett hinni, hogy a hajó fedélzetén kialakuló szerelmi háromszög középpontjába kerül. Bár vannak a filmnek jó pillanatai, a búvárfilmek között vannak látványosabb, jobban sikerült alkotások.

Ami érdekes, az pont az lehet, hogy talán a spórolás okán a színészek maguk merültek. Más az olyan búvárfilm, ahol elhisszük, a főszereplőket látjuk a mélyben, nem pedig a dublőrüket. Brooke Shields is a film kedvéért tanult meg merülni, állítólag ügyes búvár lett egész gyorsan. A kék neoprén rövidruha pedig jól is állt neki, szóval illett hozzá a kincskeresős szerep.

Az már egy másik kérdés, hogy nem könnyű tévésugárzásra készült kalandfilmekkel újra az élvonalba törni. A Wet Goldra is csak azok emlékszünk, akik kifejezetten érdeklődnek a búvártéma iránt. Azóta persze eltelt három évtized, a szép színésznő sem olyan fiatal és bájos, de szerencsére itt vannak nekünk a régi, jól sikerült fotók...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog