Jó túra, rossz túra

Az idei első rövid tengeri kiruccanásra készülünk, a célpont a horvát Adria lesz. Sok túrával a hátam mögött nagyjából tudom mitől lehet jó vagy rossz egy merülésekkel tűzdelt nyaralás, azt is nagyjából sejtem, mire van befolyásom. Így aztán azok kedvéért, akik még kevesebb búvártúrán jártak, netán nem is tudják elképzelni, milyen ezek, mesélek és elemzek.

Nehéz fontossági sorrendet felállítani, elnézést, ha kicsit csapongok, de írom, ami épp az eszembe jut. Kezdjük az időjárással. Május végén, június elején megyünk, kifoghatunk nagyon szép időt és esős napokat is. Volt már példa mind a kettőre az elmúlt években, és a konklúzió- ez minimálisan befolyásolja a túrát. Oké, az ítéletidő nem túl szerencsés, de a legtöbb helyen még erős szélben is van búvárkodási lehetőség, egy védett öböl, egy parti merülőhely. 

Az időjárással összefüggő tényező viszont a víz hőmérséklete, ami már többet nyom a latban. Mi most még nem számíthatunk túl meleg vízre Horvátországban, de erre én azt szoktam mondani, tudjuk, mi vár ránk, ennek megfelelően készülünk vastagabb, melegebb búvárruhákkal, jól megtervezzük a merülési programot is, ne fázzon ki senki a vízből. A fázósaknak azt javasoljuk, ne foglaljanak be előre merülési csomagot- egy-egy csobbanás erejéig mindenkinek lehet élvezetes még a hűvös Adria is, de erőltetni semmit nem szabad. Csak amennyi jólesik!

Szóval az előzetes rákészülés a felszereléssel alapvető. De ha valaki rég merült, akkor annak nem árt pár héttel korábban egy kötetlen uszodai gyakorlás, hogy visszarázódjon a víz alatti világba. És egyébként is, a túra kizárólag akkor lehet jó, ha valamilyen baleset vagy más hasonló esemény nem árnyékolja be, szóval a biztonságra való odafigyelés kötelező. Figyelünk magunkra, a levegőre, a társunkra, és így tovább- aki búvár, az tudja, miről beszélek.

Ehhez az egészhez nem árt egy jó búvárbázis partnersége, akik megbízhatóan segítenek a merüléseket bonyolítani. Jó minőségű felszerelést adnak bérlésre, segítenek a szervezésben, gyors a hajójuk, profi merülésvezetéssel kalauzolják a vendéget- a dolguk nem mindig könnyű, de szakértelemmel minden megoldható.

Ők tudják megmondani azt is, melyik merülőhelyen mi vár ránk. Mert hiába töltünk aránylag kis területen pár napot, nagy különbségek lehetnek a víz alatt. Az egyik helyen egy szép, mély fal, a másik helyen roncs, a harmadik helyen sekély víz, de sok apróság, amivel hosszú időt tölthetnek a makrótémákat fotózók. Persze, ha egyáltalán van korrekt merülőhely- de búvárbázist ritkán húznak fel ott, ahol semmi nincs, szóval szinte bárhová esik be az ember, láthat valami érdekeset.

De nekünk se árt készülni merülés előtt. Tudakolni kell a bázison, mi él adott helyen, de tanácsot adhat az arra gyakrabban megfordult búvártárs is. Igyekezzünk a merülésvezetőhöz, vagy a tapasztalt búvárokhoz csatlakozni, akik tudják mit kell keresni és hogy kell azt megtalálni. A rutinos szem kiszúrja a helyeket, ahol polip lakhat, míg a kezdő simán elúszik a nyolckarúak "lakásai" felett, és utólag meg panaszkodik, nincs is a tenger fenekén semmi élet. Pedig az mindig van; maximum a búvár csak néz, de nem lát. Tanuljunk a tengerről, olvassunk adott hely élővilágáról, és aztán a valóságban csodálkozzunk rá arra, amit korábban csak természetfilmekben láttunk- máris izgalmas lesz a búvártúra.

A rosszul megválasztott szállás rányomhatja a bélyegét a túrára. Ha nem tudunk pihenni, ha úgy érezzük, hiába utaztunk sok órát a tengerig, mégis semmilyen kilátással nem rendelkező, elhanyagolt, rossz helyen levő apartmanba vetett a balsors, amiért ráadásul még fizetnünk is kell, nem leszünk boldogok. Kezdő voltam, amikor sikerült egy olyan túrához csatlakozni, ahol a tengerparttól kb. 10 km-re levő apartmanház alagsorának konyhájában tölthettem pár éjszakát. Tanultam belőle, még akkor is inkább megyek jobb helyre, netán tengerparti szállásra, ha kicsivel többet kell fizetni. Kikapcsolódni megyek, szép élményeket szerezni, jól érezni magam- ennek ára van.

És ezért aztán arra se sajnálom a pénzt, hogy beüljek 1-2 alkalommal valahova egy jó vacsorára, meginni 1-2 pohár sört. Ez is része annak, hogy kerek legyen a túra, hiszen nem csak merülünk meg alszunk, jut idő másra is. Szerencsés, ha van a közelben felszíni látnivaló, egy szép séta egy olyan városban mint Krk, Trogir vagy Rovinj kellemes időtöltés, de lehet kis kerülőt tenni a Plitvicei-tavakhoz például.

Persze mindez akkor működik, ha olyan emberekkel utazok együtt, akikkel szívesen töltöm az időt, mert hasonló merüléseket kedvelünk, hasonlóan gondolkodunk a búvárkodásról, jól el tudunk beszélgetni esténként, netán tudunk közösen kirándulni, főzni- vagy egyszerűen csak ellenni. Ez nem életkorról, háttérről szól, meglepően vegyes összetételű csapatoknál is kialakulhat igazi összetartó, baráti légkör. Óriási jelentősége van ennek egy túránál! Amikor fotós cimborákkal elemezheted a nap folyamán készült képeket, amikor a rutinos búvár barátok szívesen kalauzolnak adott helyen járatlanokat, hogy minél többet lássanak az érdekességekből, amikor mindenki szívesen járul hozzá valamivel a közös vacsorákhoz, akkor legyintünk a rossz időre, a hideg vízre, és még jobban élvezzük az egészet, ha minden jól alakul.

És végül nem árt, ha az árak is korrektek. Aki búvár, az tudja, ez a hobbi költségekkel jár. De a váratlanul felmerülő, kiugróan magas extra fizetnivalók megkeserítik az ember szája ízét még a jó merülésekkel töltött napok után is, szóval próbáljunk úgy túrázni, hogy a lehetőségek szerint előre tisztázzuk a lényeges dolgokat.

Mi a konlúzió? Én a magam részéről már nem okoskodom túl a dolgokat: az időjárásra befolyásom nincs, ismerős helyre megyek, ismerős csapattal, és ott lesz a tenger is, szóval biztos remekül érzem majd magam. A bejegyzés azoknak szólt, akik kicsit bizonytalanul nézelődnek, hogy is kellene kezdőként egy búvártúrához csatlakozni. Szerintem nagyon fontos a saját lehetőségeink, képességeink, tudásunk reális felmérése. Igen, az önismeret. Ha kezdő vagy, ne a mély isztriai roncsokat célozd be. Ha korlátozottak az anyagi lehetőségeid, próbálj elő- vagy utűszezonban utazni. Ha fázós vagy, felejtsd el a májust az Adrián. Ne bújd az időjárásjelentéseket, két héttel előre úgyse fogja senki megmondani, mi vár rád- és akkor már minden rég le van szervezve.

De főleg: találd meg a saját csapatodat, azokat az embereket, akikben megbízol, akik benned megbíznak, akikkel megtalálod a közös hangot, akikkel szívesen merülsz. Tudom, ez kezdőként egyáltalán nem könnyű. De hidd el nekem, mind így kezdtük, több, mint egy évtizede én magam is. Többekkel túráztam, búvárkodtam, amíg megtaláltam a saját társaságomat. Neked is sikerülni fog, ha egyrészt nyitott vagy, másrészt tudod, mit szeretnél. A búvárkodás társas elfoglaltság: közösen élményeket gyűjteni mindig kellemesebb. Ha elhiszed ezt nekem, és megadod az esélyt magadnak arra, hogy a kalandozás a víz alatti világban valóban életed fontos része legyen, neked is ugyanolyan jó esélyed van a jó búvártúrára, mint akármelyik veteránnak.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Roncs sekély vízben

Se messzire, se mélyre nem kell menni időnként egy nagy felfedezésért.

Azt hihetnénk, a horvát Adriát már elég jól ismerik a kutatók: a sekély, maximum 50-60 méteres mélységben nyugvó roncsokat megtalálták, fel van térképezve minden, a rengeteg úszó, búvr, hajós, halász már kiszúrt mindent. Így aztán meglepő, nagy dolgokra teljesen felesleges számítani, gondolja még a rendszeresen tengerre járó ember is. De a szakértők tudják jól, hogy a képlet a valóságban egészen máshogy néz ki: a rutinos régészek minden esélyes helyet megvizsgálnak, ha kapnak egy jó tippet. 

Zambratija az Isztriai-félsziget északi részén található, és 2008-ban halászok alig 600 méterre a parttól, két méteres mélységben egy csónak maradványait vették észre. Úgy tippelték, nem lehet a csónak olyan régi, de értesítették a hatóságokat. Olasz és horvát búvárrégészek kezdtek el vizsgálódni, akik kiderítették, nagyon is öreg az a hajómaradvány, a római idők előttről származik.

2011-ben visszatértek és mintát vettek a faanyagból a pontos szénizotópos kormeghatározáshoz. Kiderült, hogy rendkívüli lelet nyugodott a sekély vízben: időszámításunk előtt 12 évszázaddal készítették! Óriási jelentőségű felfedezésnek számít egy bronzkori csónak megtalálása, az egész világon páratlannak számít ez a hajó.

A 7 méter hosszú és 2,5 méter széles csónak ősi technikával készült. Az Adria térségében a rómaiak megjelenése előtt nem ismerték a fém rögzítőelemeket, tehát a hajótestet alkotó faanyagot gondosan egymáshoz illőre faragták, majd valamilyen kötéllel összekötözték. Nem csak a csónak kora volt meglepő, hanem az, hogy nagy, aránylag épségben levő darabokat is meg tudtak vizsgálni.

A tervek szerint a maradványok alapján háromdimenziós modell készül, és talán még a csónak másolata is megépíthető. A jövőben a maradványok kiemelését tervezik, amiket a pulai hajózási múzeumban helyeznének el.

Mi, búvárok, pedig arról ábrándozhatunk, hogy a következő merülésünkön akár mi is találhatunk valami izgalmasat...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A szép Adria

Már nem először hallom, hogy a horvát tengerparton nem lehet látni semmit a víz alatt, unalmas ott sznorkelezni vagy búvárkodni, egyébként is hideg a víz... Eközben szeptemberben néhány barátunkkal elmentünk egyik kedvenc helyünkre Dalmáciába, és most sem csalódtunk Razanjban.

Leginkább a partról merültünk, és sok kis apróságot láttunk, például rákocskákat, lepényhalat, pókhalakat, tengeri nyulat, de még olyan érdekességek is a szemünk elé kerültek, mint egy csikóhal, vagy polipok. Polippal még éjszaka is találkoztam, roppant izgalmas volt pár percig egy prédára leső nyolckarút.

Szóval az Adria igenis jó merülési lehetőségeket kínál, ráadásul sekély vízben nagyon kellemes, 22-23 fokos volt a tenger. Élveztük ezt a pár napot! És szívesen nézem ezt a pár képet, ami kinn készült...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Az Adria északtól délig

Nyár van, aktuális a téma, térjünk ki tehát részletesebben arra, hol érdemes víz alá menni az Adriai-tengerben.

Az alap az, nyáridőben bármennyire melegszik fel a felszín közelében a víz, Horvátországban augusztusban is némileg hűvösre kell számítani mélyebben. Lehet élvezni a búvárkodást, de fel kell rá készülni! Már írtam régebben is, de ezt én mindig, amikor csak lehet kihangsúlyozom: sál, sapka, kesztyű- azaz vastag neoprénruha, aláöltöző, csuklya, kesztyű több, mint ajánlott a merüléshez. A sznorizáshoz meg egy leégés ellen védő póló mindenképpen szükséges, de egy vékony rövid neoprénruha is jó szolgáltatot tehet.

Szintén az elején le kell szögezni, hogy az Adrián nagyon sok búvárbázist lehet találni, tehát elvileg bárhol foglalunk szállást, pár kilométeren belül lennie kell valakinek aki merüléseket szervez. Ám különbségek azért akadnak, ezekre igyekszek egy kicsit rávilágítani.

Kezdjük a virtuális túrát Szlovéniában: rövidke partszakasz, egy-két érdekesebb pont, kifejezett búvártúrát aligha terveznék Piranba vagy Portorozba. A déli szomszédságban az Isztria annál több figyelmet érdemel búvárszemmel, hiszen sok, igen híres roncs van ezen a környéken. Ám egyrészt mélyen vannak jellemzően, és 30 méter alá roncsot merülni az menjen, aki rendelkezik kellő rutinnal. A látás általában itt a legrosszabb a vízben, a kihajózások gyakran az egész napot igénybe veszik, és itt a legdrágább a búvárkodás. Roncsmániásoknak így is megérheti, másoknak talán szerencsébb Horvátország délebbi részeit megcélozni.

A Kvarner-öbölben van Krk sziget, ennek közelében sok jó merülőhely van, a bázisok némelyike a szomszédos Cres sziget mellé is szervez merülést, de vannak parti helyek, még roncs is, átlagos árakon. Gyakori az egész napos kihajózás, és nekünk szerencsés, hogy Krk és Punat városokban magyar búvárbázis is van, akik mindenben tudnak segíteni.

Ha a tengerparti úton autózunk délre, akkor szinte lépten-nyomon búvárbázist hirdető táblákat láthatunk, még magyarokat is találunk Senj közelében. Elvileg itt is lehet próbálkozni, de ezen a részen én inkább a szigeteken vagyok ismerős, elsősorban Pagon, valamint valamelyest Rabon. Előbbi északi részén, Stara Novalja faluban van talán a legpezsgőbb búvárélet, mert itt olyan közel vannak a legjobb merülőhelyek, hogy gyors csónakkal pár perc alatt elérhetők. Sokan szeretik ezt a fajta búvárkodást, mert csak rövid időre vannak távol a családtól. Itt már korrektek az árak, magyar búvárbázis is van a környéken.

Pag déli részével szemben a szárazföldön szintén van magyar búvárbázis Karlobagban, és aki ide tervezi a nyaralást, annak nem kell kompoznia. Sokan vannak úgy, hogy ennél délebbre nem mennek egy hosszú hétvége kedvéért, mert ahogy haladunk tovább Zadar majd Biograd felé, már hosszabb autózásokra kell számítani. Az említett Biograd mellett Pakostane, Murter és a többi környékbeli hely nem kevés bázisnak ad otthont, ahonnan általában egész napos hajós túrákat indítanak, igen gyakran a Kornati Nemzeti Parkba. Ez pedig jelentősen megdrágítja a merüléseket, cserébe elvileg némileg védettebb, gazdagabb élővilágú helyeken lehet merülni.

Sibenik már Dalmácia szívében van, innen délre általában melegebb a tengervíz, és nagyon sok a szép merülőhely is. Ebből a városból komppal érhető el Kaprije apró szigete, ahol honfitársaink szerveznek merülést. Rogoznica környékén is élénk a búvárélet, a szomszédos Razanjban magyar búvárbázis működik, és a legtöbb hely rövid hajózással elérhető. Nagyon szép városok vannak ezen a környéken, például Primosten vagy Trogir A Dél-Dalmáciában található szigetek közül híresek Brac, Korcula, Hvar szép falai, üregei, Vis sziget pedig Horvátország déli részének roncs-fellegvára: tucatnyi elsüllyedt hajó és repülő maradványa nyugszik itt a mélyben. 

A rövidke bosnyák partszakasz után folytatódik a horvát tengerpart, aminek itteni leghíresebb városa Dubrovnik. Természetesen errefelé is akad búvárbázis, a legtöbbször Cavtatot emlegetik jó kiindulópontként, de ez a rész azért már jó messze esik Magyarországtól, kevesebb honfitársunk jár erre.

Montenegróra is igaz ugyanez, hosszú autózás vár az ide igyekvőkre. A kis országnak számtalan megkapó hangulatú városkája van, nagyon szép tájakat lehet felfedezni a hegyekben, de érdekes módon a tengerparton rövid a szezon, csak a nyári csúcsszezonban működik az összes búvárbázis. Egy-két roncs mellett üregek vannak a víz alatt, a tapasztalataim szerint viszont az élővilág nem gazdagabb, mint Dalmáciában. 

Szóval hová érdemes menni ha valaki többet szeretne merülni? Szerintem a csúcssezonban az Isztria kifejezetten drága, inkább utószezonban céloznám be. Aki szeret hajózni, aki számára egy egész nap a tengeren kellemes kirándulás, az például Krk-ön vagy Biograd-Murter környékén aligha fog csalódni a lehetőségekben. Ha fontos az, hogy minél gyorsabb a tengerpartra érjünk, Krk az egyik leggyorsabban elérhető pont. Amennyiben hajlandóak vagyunk többet autózni a melegebb víz, és kicsit talán barátságosabb hangulatú falvak kedvéért, én Dalmácia felé venném az irányt, ahol nagyon szép a tengerpart és jók a merülések is.

Aki nem akar hajózni, annak szűkebb választékot kínálnak a bázisok: a nem tengerparti, egész napos hajóutakat szervezőknek igen gyakran nincs saját parti merülőhelye, tehát inkább közvetlen a víz partján levő bázisokat keressük, akik talán merültetnek a saját partszakaszon. Ám a bázisok túlnyomó többsége alapvetően hajós merüléseket ajánl a vendégeinek.

Hosszú hétvégét Splitnél délebbre biztos nem terveznék a hosszú utazási idő miatt, amin az autópályák rövidítenek ugyan, de ettől még rendesen kell nyomni a pedált. Aki a felszínen keresi a legtöbb látnivalót és csak egy-két merülésben gondolkodik, akkor például az isztrai városokkal jól jár, Pula, Rovinj, Porec és a többi település megér több napot is.

Aki családdal utazik, azoknak egy helyet kiemelni lehetetlen, mert a legtöbb részen tudják, a kisgyerekesek sekély, lassan mélyülő strandokat keresnek, ezért ma már szinte mindenhol lehet ilyet találni. Homokosból nincs túl sok, de én búvárszemmel ezeket nem is nagyon keresem, mert merülni, sznorizni itt felesleges, szóval ha valaki kifejezetten ezek iránt érdeklődik, akkor abban nem tudok segíteni...

Az mindenesetre látszik, az Adria igazán változatos nyaralási lehetőséget kínál mindenki számára, bátran lehet újabb és újabb helyeket felfedezni északtól délig, mert tényleg óriásiak a különbségek. Én azt javasolnám, ha valaki volt már az egyik részen, legközelebb fedezzen fel egy másik partszakaszt, új szigetet, és valószínűleg nem fog csalódni.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

3 Tovább

Az Adria cápái

A tengerparti nyaralást tervezők egy részében igen gyakran merül fel az a kérdés, van-e cápa ott, ahova utazni akar? Azt az elején le kell szögezni, hogy a Balaton biztosan cápabiztosabb hely minden tengernél és óceánnál, de igyekszek igazolni, hogy a sós vízben se vagyunk igazán nagyobb veszélyben.

Mivel a legtöbb magyar mostanában a horvát Adriát célozza meg, ezért elsősorban erre a tengerre koncentrálok. Először is azt kell kijelenti, hogy a cápák tengerben élnek, és ezek között megvan az átjárás, tehát elvileg sok cápafaj fordulhat elő bármelyik tengerben. Ez körülbelül olyan kérdés, mint az, hogy felbukkanhat-e egy magyarországi erdőben egy medve. Elvi esélye van hiszen a medve erdőben él, annak a valószínűsége viszont hogy egy hazai erdei séta közben barnamedvével fussunk össze, igen csekély.

A nagyobb testű cápák esetében is hasonló a helyzet, legalábbis az Adrián, de jellemzően az egész Földközi-tengeren is: bizonyára vannak ilyenek a vízben, de szinte soha nem látnak egyet sem a nyaralók. Ennek oka egyrészt az, hogy a zsúfolt, sekély tengerpartok minden tengeri élőlényt elriasztanak, köztük a cápákat is, tehát gyakorlatilag kizárt, hogy normális ragadozó ott kalandozzon, másrészt a cápák (még a nagyok se) embert esznek, biztosan nem akarnak prédára lesni ezeken a helyeken.

Úgy tudják, hogy a nyílt tenger mélyebb részein élő nagyobb testű cápák sok területen előfordulnak Európa közelében, így az Adrián is, de ezeknek a nyomára bukkanni külön tudományos expedíciók szoktak, illetve hébe-hóba halászok hálójába akadnak, akár hatalmas példányok is. De Európában és azon belül az Adrián alig van feljegyzett cápatámadásról tudomásunk. Utoljára 2008-ban támadott meg egy cápa egy embert Vis sziget mellett, ám jó tudni, egy szigonnyal halászó búvárról volt szó, és a nála levő lelőtt, vergődő, vérző halak nyilván sokkal inkább vonzották a ragadozókat, mint egy pancsoló nyaraló.

Az Adrián elsősorban kispettyes macskacápa fordul elő, az is üregek mélyén, 30 méter alatt, tehát kizárólag búvárok találkozhatnak vele- ha nagyon-nagyon szerencsések. Esetleg a halpiacon bukkannak fel, de aki ott látja, szerintem megérti, ettől nem nagyon kell félni, mert 60-70 centis állatokról van szó apró fogakkal, ami elsősorban apró halakra, rákokra jelenthet veszélyt.

Szerintem egy adriai nyaraláson sokkal nagyobb veszélyt jelenthet az, ha valaki nem úszik jól vagy ha vitorlázás közben lecsap a hajójára egy vihar, esetleg az, ha nem friss halból készítik a vacsoráját az étteremben, megfázik a túl hidegre állított klímától, netán túl gyorsan hajt az autópályán. A legtöbb gondot egyébként a tengeri élőlények közül a tengeri sün szokta okozni, mert belelépve csúnyán megszúrhatja az ember lábát.

De a cápa kicsit sem számít reális veszélyforrásnak, tehát ha valaki kizárólag miattuk tart az adriai nyaralástól, inkább foglaljon gyorsan egy szállást Horvátországban vagy Montenegróban, és töltsön egy szuper hetet a tengerparton. Ússzon, sznorkelezzen, próbálja ki a búvárkodást, és kalandozzon bátran a tengereken az Isztriától Dalmáciáig, fedezze fel a Kvarner-öböl szigeteit vagy Dubrovnikot, mert ennél sokkal jobb program nem létezik. Egyszer talán még a cápát is megkedveli, hiszen az ugyanúgy hozzátartozik a tengerhez, mint minden más, ami örömet okoz és a víz partjára vagy mélyére vonz.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Adriai élmények

Ez a szezon is kellemesen indul, pedig az időjárás nem igazán kényeztet el. Napon belül váltja egymást eső és napsütés Szerencsére mindenhol közvetlenül a vízparton, a bázisszálláson volt a szobánk, tehát csak lesétáltam egy palackért, összeszereltem és beugrottam merülni. A víz Razanjban 19 fokos volt, Karlobagban és Pagon csak 17, de azért van vastag neoprén ruhám hogy ez ne okozzon gondot: közel egy órákat voltam a víz alatt.

És persze nem unatkoztam. Délen egy merülésen hét tengeri nyulat, borosüvegben lakó halacskát láttam, északra pedig amforákat, rákokat, morgóhalat, csikóhalat, csigákat- párat sikerült fotózni is belőlük.

Ízelítőként jöjjön pár kép.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Csikóhal-vadászat

Itt a tavasz, hamarosan egyre többen kelünk útra az Adriára egy kis merülés kedvéért. Persze az előszezonnak megvannak a maga árnyoldalai: itt elsősorban a hideg vízre célzok. Az, hogy kevésbé zsúfolt és olcsóbb is, kevesek számára jelent hátrányt, de sok vastag neoprént magunkra rángatni és még úgy is borzongani nem annyira kellemes. Sokan ruháztak be mostanában pont ezért szárazruhákba, mert kényelmesebb benne a merülés. Aki nem akar annyit költeni, azoknak maradnak a hagyományos neoprénruhák, ám ebből is lehet jobbat választani, szóval a hideg víz csak egy tényező, amire fel kell készülni, és kész.

Ha pedig ezt már megoldottuk, egyszerűen csak be kell ugrani a vízbe. Az Adriának megvannak a maga titkai, mint minden tengernek, és aki már sokadjára megy, tud egy kedvenc helyet mondani egy kedvenc szigeten. Esetleg többet is, és ez rám is igaz, de most csak egyetlent emelnék ki. Május végén, június elején kiváló parti merüléseket szoktunk dobni Pagon Stara Novalja faluban, ahol a sekély vízben sok érdekes kis apróság bújik meg. Mindenki örömmel nézi és fotózza a polipokat, a nyálkáshalakat, a gyűrűsférgeket, de ennek az időszaknak az igazi sztárja a csikóhal. Egy merülésen többet is ki lehet szúrni, már persze ha tudja valaki, hol keresse őket.

Ezért beszéltem a címben "vadászatról", mert a fűben rejtőzködő kis csikóhalakat kiszúrni nem mindig egyszerű. A mi "vadászeszközünk" pedig nem a szigonypuska és a háló, hanem a fényképezőgép és a kamera. Elhiheti nekem mindenki, ezzel legalább annyira komoly mutatvány "elkapni" a kis jószágokat. Felülről nézve a tengeri fű mező meglehetősen unalmasnak látszik, aztán felbukkan egy ismerős sziluett, közelebb ereszkedünk, végül egyértelművé válik hogy sikerrel jártunk...

A baj csak az, hogy ezeket a szegény állatokat túlságosan bírjuk szeretni. Kattognak a fényképezőgépek, villóznak a szemükbe a vakuk, aminek ők nyilván pont annyira örülnek, mint amennyire mi örülnénk modellként. Ezért aztán többségünk egy idő után önként felhagy a további fotózással, megy más téma után. A csikóhal ugyanis nem arról híres, hogy "elszalad", egy órán át lehetne fényképezni. Mégis, hiába nem fogjuk ki és pusztítjuk el őket, nem szép dolog ennyi idő át zaklatni őket. Május végén egy csapat fotóssal megyünk újból ebbe a barátságos kis horvát faluba, és igyekszünk önmérsékletet tanúsítani. Persze pont azért megyünk ide, mert találunk más témát is, apró barátaink szerencséjére- és egy kicsit még csikóhalaztunk is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A "mi tengerünk"

Az Adriához nagyon sokunkat fűz valamiféle érzelmi kötelék. Abszolút nem aktuálpolitikai húrokat akarok pengetni, egyszerűen csak a közös történelmi múltra gondolok, arra, hogy alig száz éve még mondjuk Fiume mit jelentett a magyar tengerkutatók, hajósok számára. Egyébként meg kell jegyezzem, a század első felének nagyon izgalmas korrajzát adja A kék Adria című könyvében Leidenfrost Gyula, aki 1913-ban az első magyar Adria-expedíció egyik legfontosabb alakja volt.

A búvárok a hatvanas évektől kezdték meghódítani az akkor még Jugoszláviának nevezett ország tengerpartját. A magyarok is kalandoztak, az északi Isztriától Dalmácián át egészen Montenegróig eljutottak, és természetesen felfedezték maguknak a változatos szigetvilágot. A búvárkodás kevesek kedvtelése volt akkoriban, kicsi, de összetartó csapatok költöztek le hetekre a tenger mellé, hogy nomád körülmények között, rengeteg időt a vízben töltve hódoljanak hobbijuknak.

Később aztán egyre több magyar búvár juthatott el a német, olasz, osztrák társaik mellé az Adriára, de az igazi robbanás a kilencvenes évekre tehető. Egyrészt ekkor a már önállóvá vált Horvátországban a háború után minden fillér bevételre szükség volt, tehát szinte semmilyen adminisztratív akadályt nem gördítettek a búvárkodás elé. Másrészt innentől számítható a búvárkodás hétköznapi, bárki által elsajátítható kedvtelésnek, nálunk is megszaporodtak a búváriskolák, akik tanulóikat gyakran vitték a horvát tengerpartra.

Adria

Így aztán az Adriához a történelmi, a búvártörténeti kapcsolatok mellett egyre többeket fűztek személyes élmények is. Sokan nosztalgikusan gondolkodnak a szabad merülés éveire, aminek pár éve vége szakadt. A horvát turizmus más szintre lépett, szabályozták a merüléseket is, és annyiban ez indokolt volt, hogy ma már más a búvártársadalom összetétele. Mondjuk 30 éve a klubok összetartó csapatok voltak, a búvárok képzése nem gyorstalpaló volt, tehát akinek megengedték hogy csatlakozzon egy adriai túrához, szinte biztosan fel is készült a tengeri merülésekre. A búvároknak volt saját csónakjuk is, a tapasztaltabb tagok helyismerete pedig elég volt a túraszervezéshez.

Ma viszont már több az olyan lelkes amatőr, akinek szüksége van a jól kiépített infrastruktúrára. Egy pár évig ezen a téren a horvát búvárbázisok nem jeleskedtek, de ma már nem gond jól felszerelt helyeket találni, ahol a búvárkodáshoz kialakított hajók és csónakok várják a vendégeket. Talán a szabadság elveszett, de az évi 3-5 napot Adrián merülő búvárok kétségkívül nyertek azzal, hogy biztonságosan, kényelmesen merülhetnek, még ha drágábban is mint annak idején.

Ezzel együtt is megkopott némileg az Adria vonzereje a búvárok körében, és ezért elsősorban az egyiptomi búvárturizmus fellendülése a felelős. Az ilyesféle mozgások, trendváltozások természetesen bármikor, bárhol előfordulhatnak, de tény, a meleg vízű, színpompás élővilágú Vörös-tenger teljesen más búvárélményt kínál, mint az Adria.

Sokan mégis ragaszkodnak a horvát túrákhoz, például azért, mert ide le lehet ruccanni saját autóval egy hosszú hétvégére, nem kell a repülőtéren vitatkozni a súlykeret miatt, és más az ország hangulata is. A búvárok számára ideálisnak számító kora őszi szezonban pedig még csak nem is drága az ország, a nyári zsúfoltságnak pedig nyoma sincs.

Adria búvár

Talán pont amiatt, hogy más a búvárképzés manapság mint régen, sokan azért csalódnak az adriai merülésekben, mert nincsenek mellettük azok a rutinos búvárok, akik felkészítenék őket a várható körülményekre. Ha valaki Egyiptomban beugrik a vízbe egy sekély zátonynál, különösebb rákészülés nélkül is egy órán át nézegetheti a korallok közt úszkáló halacskákat.

Horvátországban viszont máshogy működnek a dolgok. Északon, az Isztrián például kifejezetten drága a búvárkodás, gyakran rosszabb a látótávolság és hosszabb hajóutakra kell számítani, cserébe itt van az Adria leghíresebb roncsai. Vannak olyan helyek, ahol könnyen merülhető, és sok érdekességet tartogató parti merülőhelyeket lehet találni, máshol ilyenek nincsenek. Néhol a bázisnak saját apartmanja van, az egész nyaralást egy helyen lehet eltölteni, máshol ingázni kell. Szóval az első fontos dolog a tájékozódás: a horvát lehetőségek roppant sokszínűek, és más ideális egy roncsmániásnak, egy családdal utazónak vagy egy fotósnak.

A következő fontos tény az, hogy az Adria nyáron is csak a felszínen igazán meleg. Mivel erre nincsenek sekély korallos élőhelyek, teljesen szokványos hogy a búvár mélyebbre merül. Ezzel nincs baj egészen addig, amíg az ember vastag neoprénruhát, csuklyát, netán kesztyűt vesz fel. De akit becsap a felszíni langymeleg víz, az csalódik- pedig csak tájékozódnia kellene.

Végül az adriai búvárkodást kicsit tanulni kell. Nem árt észben tartani, hogy nappal is kell egy kis kézi lámpa, amivel az üregekben rejtőző kisebb élőlényeket megtalálhatjuk, vagy a mélyebben élő lények megvilágítás nélkül kékesszürke színe helyett az eredeti narancs vagy vörös színét megcsodálhassuk. Érdemes figyelni a rutinos búvárokat, hogy keresik meg a tengeri fűben megbúvó csikóhalakat, miről ismerik meg a polipfészkeket, és így tovább. Aki tudja, mit és hogyan keressen, az elsőre kihalt tengerfeneket nyüzsgő élőhelynek látja.

Adria búvár

Mégis, van, aki ennek ellenére sem válik az Adria rajongójává. Nincs ezzel semmi gond - merülje mindenki azt, amit szeret. Ha viszont valaki ad egy esélyt a horvátországi merüléseknek, tartsa észben a fentieket, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szép élményekkel gazdagodhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Így repül a búvárnyúl

Igen, tudom, a cím egy kicsit idétlen. Mégis meg kell védjem, mert az egyik legfurább víz alatti állatról szeretnék pár szót szólni, a tengeri nyúlról.

Természetesen a tengeri nyúlnak a valóságban semmi köze nincs a nyulakhoz, sőt, az emlősökhöz se. Egy nagyra nőtt csupaszkopoltyús csigáról van szó, ami nem csak egzotikus helyeken fordul elő, hanem hazánkhoz egész közel, a horvát Adria sekély vizében is megfigyelhetők- néha akár a partról is.

Persze az igazi az, ha búvárkodás közben találkozunk ezekkel a groteszk külsejű állatokkal. Már több helyen láttam, de az igazi tengeri nyúl-Kánaánra Dalmáciában bukkantam rá, Razanjban. A partról merültünk egy szeptemberi napon, és alig pár méter után felbukkant az aljzaton, a növények között rejtőzve egy példány. Érdekes volt, de mentünk tovább, hátha láttunk mást is. Láttunk: újabb ás újabb tengeri nyulakat, egy tucatnál hagytam abba a számolást. Az ember igyekszik közel hasalni, fotót készíteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ezúttal viszont kifejezetten szerencsém volt, mert az egyik állat, talán megunva a búvárok rohamát, egyszercsak "szárnyra kapott", és elkezdett úszni. Annyira nem gyors állat, hogy ne lehetne követni, szépen meg tudtam örökíteni a meglepően harmonikus mozgását.

Egy további kis kitérőt is tennék a tengeri csigák különös világába. Ezek közé tartozik a spanyol táncos néven ismert szépség is, amivel jellemzően a Vörös-tengeren találkoznak a búvárok. Szó ami szó, a legtöbb búvár feljegyzi a naplójába a leglátványosabb állatok közé. Önmagában a vörös színe is lenyűgőző: mivel a legtöbbször éjszaka lehet őket megfigyelni, a lámpa fényében szinte lámpaként ragyog fel a teste. Ráadásul amikor mozgásba lendül, úgy hullámzik a vízben, mint egy spanyol táncos fodros szoknyája, innen kapta nevét is.

A tengeri nyulaktól indultam, a spanyol táncosig jutottam el, és még mindig csak a csigákról beszélünk- a víz alatti élővilág változatossága tényleg páratlan.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (221),cápa (142),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),híresség (51),környezetvédelem (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),régész (26),történelem (26),delfin (26),egzotikus (26),magyar (22),sellő (20),teknős (19),munka (19),bálna (19),édesvíz (17),usa (17),videó (15),tanfolyam (14),karib (14),bánya (12),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),mélytenger (11),polip (10),ausztrália (9),támadás (9),kincs (9),fóka (9),doku (9),manta (9),medence (8),szobor (7),sport (7),szemét (7),tengeralattjáró (7),szafari2014 (7),málta (6),ciprus (6),rekord (6),tél (6),Bali (6),verseny (6),rák (6),cousteau (6),humor (6),szafari18 (6),tudomány (5),florida (5),ausztria (5),ázsia (5),csikóhal (5),rája (5),tintahal (4),hidegvíz (4),szafari2016 (4),múzeum (4),repülő (4),mexikó (4),olaszország (4),jordánia (3),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),krokodil (2),könyezetvédelem (2),spanyolország (2),hal (2),görög (2),muréna (2),európa (2),csiga (2),magyarország (2),medúza (2),éjszaka (2),bali (1),horvátország (1),bomba (1),balti (1),Florida (1),celeb (1),repülőgép (1),feketetenger (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),izland (1),könyv (1),bulgária (1),románia (1),korall (1),dubaj (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog