A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Az Adria északtól délig

Nyár van, aktuális a téma, térjünk ki tehát részletesebben arra, hol érdemes víz alá menni az Adriai-tengerben.

Az alap az, nyáridőben bármennyire melegszik fel a felszín közelében a víz, Horvátországban augusztusban is némileg hűvösre kell számítani mélyebben. Lehet élvezni a búvárkodást, de fel kell rá készülni! Már írtam régebben is, de ezt én mindig, amikor csak lehet kihangsúlyozom: sál, sapka, kesztyű- azaz vastag neoprénruha, aláöltöző, csuklya, kesztyű több, mint ajánlott a merüléshez. A sznorizáshoz meg egy leégés ellen védő póló mindenképpen szükséges, de egy vékony rövid neoprénruha is jó szolgáltatot tehet.

Szintén az elején le kell szögezni, hogy az Adrián nagyon sok búvárbázist lehet találni, tehát elvileg bárhol foglalunk szállást, pár kilométeren belül lennie kell valakinek aki merüléseket szervez. Ám különbségek azért akadnak, ezekre igyekszek egy kicsit rávilágítani.

Kezdjük a virtuális túrát Szlovéniában: rövidke partszakasz, egy-két érdekesebb pont, kifejezett búvártúrát aligha terveznék Piranba vagy Portorozba. A déli szomszédságban az Isztria annál több figyelmet érdemel búvárszemmel, hiszen sok, igen híres roncs van ezen a környéken. Ám egyrészt mélyen vannak jellemzően, és 30 méter alá roncsot merülni az menjen, aki rendelkezik kellő rutinnal. A látás általában itt a legrosszabb a vízben, a kihajózások gyakran az egész napot igénybe veszik, és itt a legdrágább a búvárkodás. Roncsmániásoknak így is megérheti, másoknak talán szerencsébb Horvátország délebbi részeit megcélozni.

A Kvarner-öbölben van Krk sziget, ennek közelében sok jó merülőhely van, a bázisok némelyike a szomszédos Cres sziget mellé is szervez merülést, de vannak parti helyek, még roncs is, átlagos árakon. Gyakori az egész napos kihajózás, és nekünk szerencsés, hogy Krk és Punat városokban magyar búvárbázis is van, akik mindenben tudnak segíteni.

Ha a tengerparti úton autózunk délre, akkor szinte lépten-nyomon búvárbázist hirdető táblákat láthatunk, még magyarokat is találunk Senj közelében. Elvileg itt is lehet próbálkozni, de ezen a részen én inkább a szigeteken vagyok ismerős, elsősorban Pagon, valamint valamelyest Rabon. Előbbi északi részén, Stara Novalja faluban van talán a legpezsgőbb búvárélet, mert itt olyan közel vannak a legjobb merülőhelyek, hogy gyors csónakkal pár perc alatt elérhetők. Sokan szeretik ezt a fajta búvárkodást, mert csak rövid időre vannak távol a családtól. Itt már korrektek az árak, magyar búvárbázis is van a környéken.

Pag déli részével szemben a szárazföldön szintén van magyar búvárbázis Karlobagban, és aki ide tervezi a nyaralást, annak nem kell kompoznia. Sokan vannak úgy, hogy ennél délebbre nem mennek egy hosszú hétvége kedvéért, mert ahogy haladunk tovább Zadar majd Biograd felé, már hosszabb autózásokra kell számítani. Az említett Biograd mellett Pakostane, Murter és a többi környékbeli hely nem kevés bázisnak ad otthont, ahonnan általában egész napos hajós túrákat indítanak, igen gyakran a Kornati Nemzeti Parkba. Ez pedig jelentősen megdrágítja a merüléseket, cserébe elvileg némileg védettebb, gazdagabb élővilágú helyeken lehet merülni.

Sibenik már Dalmácia szívében van, innen délre általában melegebb a tengervíz, és nagyon sok a szép merülőhely is. Ebből a városból komppal érhető el Kaprije apró szigete, ahol honfitársaink szerveznek merülést. Rogoznica környékén is élénk a búvárélet, a szomszédos Razanjban magyar búvárbázis működik, és a legtöbb hely rövid hajózással elérhető. Nagyon szép városok vannak ezen a környéken, például Primosten vagy Trogir A Dél-Dalmáciában található szigetek közül híresek Brac, Korcula, Hvar szép falai, üregei, Vis sziget pedig Horvátország déli részének roncs-fellegvára: tucatnyi elsüllyedt hajó és repülő maradványa nyugszik itt a mélyben. 

A rövidke bosnyák partszakasz után folytatódik a horvát tengerpart, aminek itteni leghíresebb városa Dubrovnik. Természetesen errefelé is akad búvárbázis, a legtöbbször Cavtatot emlegetik jó kiindulópontként, de ez a rész azért már jó messze esik Magyarországtól, kevesebb honfitársunk jár erre.

Montenegróra is igaz ugyanez, hosszú autózás vár az ide igyekvőkre. A kis országnak számtalan megkapó hangulatú városkája van, nagyon szép tájakat lehet felfedezni a hegyekben, de érdekes módon a tengerparton rövid a szezon, csak a nyári csúcsszezonban működik az összes búvárbázis. Egy-két roncs mellett üregek vannak a víz alatt, a tapasztalataim szerint viszont az élővilág nem gazdagabb, mint Dalmáciában. 

Szóval hová érdemes menni ha valaki többet szeretne merülni? Szerintem a csúcssezonban az Isztria kifejezetten drága, inkább utószezonban céloznám be. Aki szeret hajózni, aki számára egy egész nap a tengeren kellemes kirándulás, az például Krk-ön vagy Biograd-Murter környékén aligha fog csalódni a lehetőségekben. Ha fontos az, hogy minél gyorsabb a tengerpartra érjünk, Krk az egyik leggyorsabban elérhető pont. Amennyiben hajlandóak vagyunk többet autózni a melegebb víz, és kicsit talán barátságosabb hangulatú falvak kedvéért, én Dalmácia felé venném az irányt, ahol nagyon szép a tengerpart és jók a merülések is.

Aki nem akar hajózni, annak szűkebb választékot kínálnak a bázisok: a nem tengerparti, egész napos hajóutakat szervezőknek igen gyakran nincs saját parti merülőhelye, tehát inkább közvetlen a víz partján levő bázisokat keressük, akik talán merültetnek a saját partszakaszon. Ám a bázisok túlnyomó többsége alapvetően hajós merüléseket ajánl a vendégeinek.

Hosszú hétvégét Splitnél délebbre biztos nem terveznék a hosszú utazási idő miatt, amin az autópályák rövidítenek ugyan, de ettől még rendesen kell nyomni a pedált. Aki a felszínen keresi a legtöbb látnivalót és csak egy-két merülésben gondolkodik, akkor például az isztrai városokkal jól jár, Pula, Rovinj, Porec és a többi település megér több napot is.

Aki családdal utazik, azoknak egy helyet kiemelni lehetetlen, mert a legtöbb részen tudják, a kisgyerekesek sekély, lassan mélyülő strandokat keresnek, ezért ma már szinte mindenhol lehet ilyet találni. Homokosból nincs túl sok, de én búvárszemmel ezeket nem is nagyon keresem, mert merülni, sznorizni itt felesleges, szóval ha valaki kifejezetten ezek iránt érdeklődik, akkor abban nem tudok segíteni...

Az mindenesetre látszik, az Adria igazán változatos nyaralási lehetőséget kínál mindenki számára, bátran lehet újabb és újabb helyeket felfedezni északtól délig, mert tényleg óriásiak a különbségek. Én azt javasolnám, ha valaki volt már az egyik részen, legközelebb fedezzen fel egy másik partszakaszt, új szigetet, és valószínűleg nem fog csalódni.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

3 Tovább

Az Adria cápái

A tengerparti nyaralást tervezők egy részében igen gyakran merül fel az a kérdés, van-e cápa ott, ahova utazni akar? Azt az elején le kell szögezni, hogy a Balaton biztosan cápabiztosabb hely minden tengernél és óceánnál, de igyekszek igazolni, hogy a sós vízben se vagyunk igazán nagyobb veszélyben.

Mivel a legtöbb magyar mostanában a horvát Adriát célozza meg, ezért elsősorban erre a tengerre koncentrálok. Először is azt kell kijelenti, hogy a cápák tengerben élnek, és ezek között megvan az átjárás, tehát elvileg sok cápafaj fordulhat elő bármelyik tengerben. Ez körülbelül olyan kérdés, mint az, hogy felbukkanhat-e egy magyarországi erdőben egy medve. Elvi esélye van hiszen a medve erdőben él, annak a valószínűsége viszont hogy egy hazai erdei séta közben barnamedvével fussunk össze, igen csekély.

A nagyobb testű cápák esetében is hasonló a helyzet, legalábbis az Adrián, de jellemzően az egész Földközi-tengeren is: bizonyára vannak ilyenek a vízben, de szinte soha nem látnak egyet sem a nyaralók. Ennek oka egyrészt az, hogy a zsúfolt, sekély tengerpartok minden tengeri élőlényt elriasztanak, köztük a cápákat is, tehát gyakorlatilag kizárt, hogy normális ragadozó ott kalandozzon, másrészt a cápák (még a nagyok se) embert esznek, biztosan nem akarnak prédára lesni ezeken a helyeken.

Úgy tudják, hogy a nyílt tenger mélyebb részein élő nagyobb testű cápák sok területen előfordulnak Európa közelében, így az Adrián is, de ezeknek a nyomára bukkanni külön tudományos expedíciók szoktak, illetve hébe-hóba halászok hálójába akadnak, akár hatalmas példányok is. De Európában és azon belül az Adrián alig van feljegyzett cápatámadásról tudomásunk. Utoljára 2008-ban támadott meg egy cápa egy embert Vis sziget mellett, ám jó tudni, egy szigonnyal halászó búvárról volt szó, és a nála levő lelőtt, vergődő, vérző halak nyilván sokkal inkább vonzották a ragadozókat, mint egy pancsoló nyaraló.

Az Adrián elsősorban kispettyes macskacápa fordul elő, az is üregek mélyén, 30 méter alatt, tehát kizárólag búvárok találkozhatnak vele- ha nagyon-nagyon szerencsések. Esetleg a halpiacon bukkannak fel, de aki ott látja, szerintem megérti, ettől nem nagyon kell félni, mert 60-70 centis állatokról van szó apró fogakkal, ami elsősorban apró halakra, rákokra jelenthet veszélyt.

Szerintem egy adriai nyaraláson sokkal nagyobb veszélyt jelenthet az, ha valaki nem úszik jól vagy ha vitorlázás közben lecsap a hajójára egy vihar, esetleg az, ha nem friss halból készítik a vacsoráját az étteremben, megfázik a túl hidegre állított klímától, netán túl gyorsan hajt az autópályán. A legtöbb gondot egyébként a tengeri élőlények közül a tengeri sün szokta okozni, mert belelépve csúnyán megszúrhatja az ember lábát.

De a cápa kicsit sem számít reális veszélyforrásnak, tehát ha valaki kizárólag miattuk tart az adriai nyaralástól, inkább foglaljon gyorsan egy szállást Horvátországban vagy Montenegróban, és töltsön egy szuper hetet a tengerparton. Ússzon, sznorkelezzen, próbálja ki a búvárkodást, és kalandozzon bátran a tengereken az Isztriától Dalmáciáig, fedezze fel a Kvarner-öböl szigeteit vagy Dubrovnikot, mert ennél sokkal jobb program nem létezik. Egyszer talán még a cápát is megkedveli, hiszen az ugyanúgy hozzátartozik a tengerhez, mint minden más, ami örömet okoz és a víz partjára vagy mélyére vonz.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Adriai élmények

Ez a szezon is kellemesen indul, pedig az időjárás nem igazán kényeztet el. Napon belül váltja egymást eső és napsütés Szerencsére mindenhol közvetlenül a vízparton, a bázisszálláson volt a szobánk, tehát csak lesétáltam egy palackért, összeszereltem és beugrottam merülni. A víz Razanjban 19 fokos volt, Karlobagban és Pagon csak 17, de azért van vastag neoprén ruhám hogy ez ne okozzon gondot: közel egy órákat voltam a víz alatt.

És persze nem unatkoztam. Délen egy merülésen hét tengeri nyulat, borosüvegben lakó halacskát láttam, északra pedig amforákat, rákokat, morgóhalat, csikóhalat, csigákat- párat sikerült fotózni is belőlük.

Ízelítőként jöjjön pár kép.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Csikóhal-vadászat

Itt a tavasz, hamarosan egyre többen kelünk útra az Adriára egy kis merülés kedvéért. Persze az előszezonnak megvannak a maga árnyoldalai: itt elsősorban a hideg vízre célzok. Az, hogy kevésbé zsúfolt és olcsóbb is, kevesek számára jelent hátrányt, de sok vastag neoprént magunkra rángatni és még úgy is borzongani nem annyira kellemes. Sokan ruháztak be mostanában pont ezért szárazruhákba, mert kényelmesebb benne a merülés. Aki nem akar annyit költeni, azoknak maradnak a hagyományos neoprénruhák, ám ebből is lehet jobbat választani, szóval a hideg víz csak egy tényező, amire fel kell készülni, és kész.

Ha pedig ezt már megoldottuk, egyszerűen csak be kell ugrani a vízbe. Az Adriának megvannak a maga titkai, mint minden tengernek, és aki már sokadjára megy, tud egy kedvenc helyet mondani egy kedvenc szigeten. Esetleg többet is, és ez rám is igaz, de most csak egyetlent emelnék ki. Május végén, június elején kiváló parti merüléseket szoktunk dobni Pagon Stara Novalja faluban, ahol a sekély vízben sok érdekes kis apróság bújik meg. Mindenki örömmel nézi és fotózza a polipokat, a nyálkáshalakat, a gyűrűsférgeket, de ennek az időszaknak az igazi sztárja a csikóhal. Egy merülésen többet is ki lehet szúrni, már persze ha tudja valaki, hol keresse őket.

Ezért beszéltem a címben "vadászatról", mert a fűben rejtőzködő kis csikóhalakat kiszúrni nem mindig egyszerű. A mi "vadászeszközünk" pedig nem a szigonypuska és a háló, hanem a fényképezőgép és a kamera. Elhiheti nekem mindenki, ezzel legalább annyira komoly mutatvány "elkapni" a kis jószágokat. Felülről nézve a tengeri fű mező meglehetősen unalmasnak látszik, aztán felbukkan egy ismerős sziluett, közelebb ereszkedünk, végül egyértelművé válik hogy sikerrel jártunk...

A baj csak az, hogy ezeket a szegény állatokat túlságosan bírjuk szeretni. Kattognak a fényképezőgépek, villóznak a szemükbe a vakuk, aminek ők nyilván pont annyira örülnek, mint amennyire mi örülnénk modellként. Ezért aztán többségünk egy idő után önként felhagy a további fotózással, megy más téma után. A csikóhal ugyanis nem arról híres, hogy "elszalad", egy órán át lehetne fényképezni. Mégis, hiába nem fogjuk ki és pusztítjuk el őket, nem szép dolog ennyi idő át zaklatni őket. Május végén egy csapat fotóssal megyünk újból ebbe a barátságos kis horvát faluba, és igyekszünk önmérsékletet tanúsítani. Persze pont azért megyünk ide, mert találunk más témát is, apró barátaink szerencséjére- és egy kicsit még csikóhalaztunk is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A "mi tengerünk"

Az Adriához nagyon sokunkat fűz valamiféle érzelmi kötelék. Abszolút nem aktuálpolitikai húrokat akarok pengetni, egyszerűen csak a közös történelmi múltra gondolok, arra, hogy alig száz éve még mondjuk Fiume mit jelentett a magyar tengerkutatók, hajósok számára. Egyébként meg kell jegyezzem, a század első felének nagyon izgalmas korrajzát adja A kék Adria című könyvében Leidenfrost Gyula, aki 1913-ban az első magyar Adria-expedíció egyik legfontosabb alakja volt.

A búvárok a hatvanas évektől kezdték meghódítani az akkor még Jugoszláviának nevezett ország tengerpartját. A magyarok is kalandoztak, az északi Isztriától Dalmácián át egészen Montenegróig eljutottak, és természetesen felfedezték maguknak a változatos szigetvilágot. A búvárkodás kevesek kedvtelése volt akkoriban, kicsi, de összetartó csapatok költöztek le hetekre a tenger mellé, hogy nomád körülmények között, rengeteg időt a vízben töltve hódoljanak hobbijuknak.

Később aztán egyre több magyar búvár juthatott el a német, olasz, osztrák társaik mellé az Adriára, de az igazi robbanás a kilencvenes évekre tehető. Egyrészt ekkor a már önállóvá vált Horvátországban a háború után minden fillér bevételre szükség volt, tehát szinte semmilyen adminisztratív akadályt nem gördítettek a búvárkodás elé. Másrészt innentől számítható a búvárkodás hétköznapi, bárki által elsajátítható kedvtelésnek, nálunk is megszaporodtak a búváriskolák, akik tanulóikat gyakran vitték a horvát tengerpartra.

Adria

Így aztán az Adriához a történelmi, a búvártörténeti kapcsolatok mellett egyre többeket fűztek személyes élmények is. Sokan nosztalgikusan gondolkodnak a szabad merülés éveire, aminek pár éve vége szakadt. A horvát turizmus más szintre lépett, szabályozták a merüléseket is, és annyiban ez indokolt volt, hogy ma már más a búvártársadalom összetétele. Mondjuk 30 éve a klubok összetartó csapatok voltak, a búvárok képzése nem gyorstalpaló volt, tehát akinek megengedték hogy csatlakozzon egy adriai túrához, szinte biztosan fel is készült a tengeri merülésekre. A búvároknak volt saját csónakjuk is, a tapasztaltabb tagok helyismerete pedig elég volt a túraszervezéshez.

Ma viszont már több az olyan lelkes amatőr, akinek szüksége van a jól kiépített infrastruktúrára. Egy pár évig ezen a téren a horvát búvárbázisok nem jeleskedtek, de ma már nem gond jól felszerelt helyeket találni, ahol a búvárkodáshoz kialakított hajók és csónakok várják a vendégeket. Talán a szabadság elveszett, de az évi 3-5 napot Adrián merülő búvárok kétségkívül nyertek azzal, hogy biztonságosan, kényelmesen merülhetnek, még ha drágábban is mint annak idején.

Ezzel együtt is megkopott némileg az Adria vonzereje a búvárok körében, és ezért elsősorban az egyiptomi búvárturizmus fellendülése a felelős. Az ilyesféle mozgások, trendváltozások természetesen bármikor, bárhol előfordulhatnak, de tény, a meleg vízű, színpompás élővilágú Vörös-tenger teljesen más búvárélményt kínál, mint az Adria.

Sokan mégis ragaszkodnak a horvát túrákhoz, például azért, mert ide le lehet ruccanni saját autóval egy hosszú hétvégére, nem kell a repülőtéren vitatkozni a súlykeret miatt, és más az ország hangulata is. A búvárok számára ideálisnak számító kora őszi szezonban pedig még csak nem is drága az ország, a nyári zsúfoltságnak pedig nyoma sincs.

Adria búvár

Talán pont amiatt, hogy más a búvárképzés manapság mint régen, sokan azért csalódnak az adriai merülésekben, mert nincsenek mellettük azok a rutinos búvárok, akik felkészítenék őket a várható körülményekre. Ha valaki Egyiptomban beugrik a vízbe egy sekély zátonynál, különösebb rákészülés nélkül is egy órán át nézegetheti a korallok közt úszkáló halacskákat.

Horvátországban viszont máshogy működnek a dolgok. Északon, az Isztrián például kifejezetten drága a búvárkodás, gyakran rosszabb a látótávolság és hosszabb hajóutakra kell számítani, cserébe itt van az Adria leghíresebb roncsai. Vannak olyan helyek, ahol könnyen merülhető, és sok érdekességet tartogató parti merülőhelyeket lehet találni, máshol ilyenek nincsenek. Néhol a bázisnak saját apartmanja van, az egész nyaralást egy helyen lehet eltölteni, máshol ingázni kell. Szóval az első fontos dolog a tájékozódás: a horvát lehetőségek roppant sokszínűek, és más ideális egy roncsmániásnak, egy családdal utazónak vagy egy fotósnak.

A következő fontos tény az, hogy az Adria nyáron is csak a felszínen igazán meleg. Mivel erre nincsenek sekély korallos élőhelyek, teljesen szokványos hogy a búvár mélyebbre merül. Ezzel nincs baj egészen addig, amíg az ember vastag neoprénruhát, csuklyát, netán kesztyűt vesz fel. De akit becsap a felszíni langymeleg víz, az csalódik- pedig csak tájékozódnia kellene.

Végül az adriai búvárkodást kicsit tanulni kell. Nem árt észben tartani, hogy nappal is kell egy kis kézi lámpa, amivel az üregekben rejtőző kisebb élőlényeket megtalálhatjuk, vagy a mélyebben élő lények megvilágítás nélkül kékesszürke színe helyett az eredeti narancs vagy vörös színét megcsodálhassuk. Érdemes figyelni a rutinos búvárokat, hogy keresik meg a tengeri fűben megbúvó csikóhalakat, miről ismerik meg a polipfészkeket, és így tovább. Aki tudja, mit és hogyan keressen, az elsőre kihalt tengerfeneket nyüzsgő élőhelynek látja.

Adria búvár

Mégis, van, aki ennek ellenére sem válik az Adria rajongójává. Nincs ezzel semmi gond - merülje mindenki azt, amit szeret. Ha viszont valaki ad egy esélyt a horvátországi merüléseknek, tartsa észben a fentieket, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szép élményekkel gazdagodhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Így repül a búvárnyúl

Igen, tudom, a cím egy kicsit idétlen. Mégis meg kell védjem, mert az egyik legfurább víz alatti állatról szeretnék pár szót szólni, a tengeri nyúlról.

Természetesen a tengeri nyúlnak a valóságban semmi köze nincs a nyulakhoz, sőt, az emlősökhöz se. Egy nagyra nőtt csupaszkopoltyús csigáról van szó, ami nem csak egzotikus helyeken fordul elő, hanem hazánkhoz egész közel, a horvát Adria sekély vizében is megfigyelhetők- néha akár a partról is.

Persze az igazi az, ha búvárkodás közben találkozunk ezekkel a groteszk külsejű állatokkal. Már több helyen láttam, de az igazi tengeri nyúl-Kánaánra Dalmáciában bukkantam rá, Razanjban. A partról merültünk egy szeptemberi napon, és alig pár méter után felbukkant az aljzaton, a növények között rejtőzve egy példány. Érdekes volt, de mentünk tovább, hátha láttunk mást is. Láttunk: újabb ás újabb tengeri nyulakat, egy tucatnál hagytam abba a számolást. Az ember igyekszik közel hasalni, fotót készíteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ezúttal viszont kifejezetten szerencsém volt, mert az egyik állat, talán megunva a búvárok rohamát, egyszercsak "szárnyra kapott", és elkezdett úszni. Annyira nem gyors állat, hogy ne lehetne követni, szépen meg tudtam örökíteni a meglepően harmonikus mozgását.

Egy további kis kitérőt is tennék a tengeri csigák különös világába. Ezek közé tartozik a spanyol táncos néven ismert szépség is, amivel jellemzően a Vörös-tengeren találkoznak a búvárok. Szó ami szó, a legtöbb búvár feljegyzi a naplójába a leglátványosabb állatok közé. Önmagában a vörös színe is lenyűgőző: mivel a legtöbbször éjszaka lehet őket megfigyelni, a lámpa fényében szinte lámpaként ragyog fel a teste. Ráadásul amikor mozgásba lendül, úgy hullámzik a vízben, mint egy spanyol táncos fodros szoknyája, innen kapta nevét is.

A tengeri nyulaktól indultam, a spanyol táncosig jutottam el, és még mindig csak a csigákról beszélünk- a víz alatti élővilág változatossága tényleg páratlan.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A macskacápák és én

Nincs szerencsém a macskacápákkal! Az Adriai-tengerben merülő búvár legnagyobb eséllyel ezzel a kis testű, emberre teljesen veszélytelen fajjal (egészen pontosan a kispettyes macskacápával) találkozhat - ám manapság ez egyre ritkább. Több tucatnyi merülésem volt Horvárországban és Montenegróban, láttam is cápát, csak éppen nem úgy, ahogy szerettem volna.

Először Kaprijén láttam egyet. A merülőhely nem volt annyira érdekes, de az elöl úszó búvár valamiért egészen közel ment egy beszakadt halászhálóhoz. Amikor odaúsztunk, láttuk, hogy egy hálóba gabalyodott macskacápát akart kiszabadítani- sajnos már későn érkeztünk oda, az állat elpusztult. Nem pont ez az a látvány, amire a búvár vágyik merülés közben...  A velünk utazók között volt kiváló fotós barátom, Tökölyi Csaba, neki szóltam, hogy itt van ez a szegény jószág, le kellene fotózni, hadd lássák az emberek, a beszakadt háló akkor is öl, amikor a halász már rég elfeledkezett róla. A végeredmény egy nemzetközi díjat is nyert kép lett, de valószínűleg mind jobban örültünk volna, ha a mi díjunk egyszerűen csak egy élő cápával való találkozás lett volna.

Pár év múlva Karlobagban jártunk, ahol a házigazda azzal fogadott, közvetlenül a bázis előtt a sekély vízben ott van egy megtermett macskacápa. Tudtuk, csak egy oka lehet annak ha ennyire biztos a dolgában: sajnos már nem él. Ezúttal körbeúsztuk, megnéztük szegény állatot, talán halászok dobhatták vissza mint "selejtet". Nem tudhatjuk, csak szomorkodtunk, hogy nekünk bizony csak ilyen macskacápa jut. Ezúttal mi készítettünk fotót a szomorú találkozásról.

Élettelen macskacápa és búvár

Ezek után letettünk arról, hogy a közeljövőben végre élő példányt láthatunk. Ám Montenegróban olyan várt, ami még inkább elkeserített. Mindjárt az első merülésünkön a sekély vízben két elpusztult macskacápát láttunk. Itt is minden bizonnyal a cápahúst értéktelennek tartó halászok dobták vissza a vízbe a tetemeket. Ezúttal fényképezőgép sem volt nálunk, de nem bántuk. Van már sajnos pont elég kép élettelen cápáról, legközelebb élőt szeretnénk fotózni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább
1234
»

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog