Egy lélegzettel a Baron Gautsch-nál

Az Adriai-tenger egyik leghíresebb roncsa, a Baron Gautsch kereken száz éve süllyedt el (történetéről itt írtam), ehhez kapcsolódóan eseménysorozatot hívtak életre a horvátok. A napokban például néhány képet tett közzé Danijel Frka, amin Tomo Vrdoljak modellkedik a roncsnál, aki palack nélkül tett látogatást a híres hajó maradványainál.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Egy csodaszép adriai zátony

Mostanában adriai roncsmerülésekről írtam, de van azért ott más érdekesség is. Egyszer volt szerencsém egy hetet hajóval kalandozni Dugi Otok térségében, és merülhettünk a Kampanel Misnjak nevű helyen.

Az ember tudja, hogy ha egy pont távolabb esik a turistaáradattól, valószínűleg dúsabb élővilágot találhatunk ott, de ritka, hogy ennyire beigazolódik ez az elmélet. Dugi Otoktól nyugatra horgonyoztunk le a nyílt tengeren, ahol észnél kellett lenni az áramlásokkal: ha valaki tovább sodródik a tengeren, a következő megálló Rimini...

Nekünk akkor szerencsénk volt, nem kellett áramlással küzdeni. Pár méterrel a felszín alatt kezdődött a zátony, amit körbeúszva nézhettünk szét. Meglepően sok volt a hal, és érdemes volt lámpákkal világítani, mert nem túl nagy mélységben lila és sárga gorgóniák, mindenféle színes szivacsok voltak. Az egyik üregbe benézve észrevettem egy murénát, mutattam a merülőtársamnak, aki jelzett, hogy látta, de nem abban a lyukban van, hanem mellette. Mielőtt vitázhattunk volna, egyszer csak előbukkant mind a kettő! Ehhez tudni kell, a muréna egyáltalán nem tipikus látvány manapság az Adria mélyén.

Emellett akadt hatalmas kőhal, tengeri pók, és sok más érdekesség. Persze halászháló is van ott beszakadva, mert nem csak a búvárokat érdeklik a halrajok... De szerencsére ezúttal csak a mi hajónk volt ott. Az egész hetes búvártúra egyik legemlékezetesebb merülése lett, egy olyan pont az Adrián, ahova bármikor szívesen visszamennék. Jó példa arra, hogy ez a tenger is nyújthatna még több élményt a búvárnak, ha egy kicsit vigyáznánk rá.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A Peltastis roncs

Néha egy hibáért nagyon komoly árat kell fizetni, ám van, aki a legnagyobb áldozatra is hajlandó: a Peltastis kapitánya együtt akart elsüllyedni a rábízott hajóval.

A roncs Krk sziget közvetlen közelében, Silo előtt található, maximális mélysége 32 méter, így nagyon népszerű a búvárok körében. Alig pár percnyi hajózásra van a parttól a nagyjából egyenesen álló, viszonylag épen maradt Peltastis, a merülés pedig nem túl bonyolult, bárki körbeúszhatja. A 60 méter hosszú hajó hídját és motorterét is megnézhetik a haladó búvárok, tehát mindenki találhat itt valami érdekeset.

Aki utánaolvas, az pedig még további történettel is gazdagodhat. Az 1952-ben vízrebocsátott hajót 1967-ben vette meg egy görög társaság, akkor kapta a Peltastis nevet. 1968-ban fát rakodott be, de a lecsapó heves bóra miatt biztonságosabb horgonyzóhelyet keresett Krk közelében. Ám a horgonyok nem tartották meg a hajót, ami a partnak csapódott, majd egészen gyorsan elsüllyedt. A kapitány a kormányhoz kötötte magát, ott is találták meg holttestét, amit a süllyedés után 9 hónappal hoztak a felszínre.

Szóval ma már nincs ott emberi maradvány, de a tragédia szelleme nyilván megérinti azokat, akik hallanak a Peltastis történetéről. Ám jelenleg ez elsősorban egy búvárokat vonzó roncs, a Krk szigetre utazóknak feltétlenül érdemes itt beiktatni egy merülést. A látótávolság nem mindig kifogástalan, és még nyáron is készülni kell rá, hogy mélyebben a víz hűvös, tehát ennek megfelelő felszerelést kell ölteni.

Sokak kedvence ez az ikonikus merülőhely, szilveszterkor például a víz alatt bontanak pezsgőt a búvárok a Peltastis hídja előtt, sőt, még víz alatti fotókiállítást is rendeztek...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Medence vs. tenger

A tegnapi cikk az Y-40 óriásmedencéről megint felveti a tipikus kérdést: tulajdonképpen kinek éri és miért meg az ottani merülés?

Először is mondjuk el, téli időszakban, amikor itt Európában enyhén szólva sincs búvárszezon, jó dolog lehet egy olyan városlátogatás, amibe beiktatható egy merülés a medencében. Erre volt jó a brüsszeli Nemo33, és ezért lehet értelme az Y-40-et megnézni akkor, ha valaki mondjuk Padovában tölt pár napot.

Na de mi van nyáron? Olaszország északi része elérhető autóval, Budapesttől Montegrotto Terme cirka 740 kilométer. Ez azért nem túlságosan rövid táv, ennyi autózással egészen Splitig eljuthatnánk az Adrián. Szóval időben, benzinben ugyanott vagyunk. A booking.com szerint a legolcsóbb szobaár az Y-40 közelében kb. 50 euro két főre, a következő szállás már 90 euro éjszakánként. 25 euróért korrekt tengerparti apartmant is lehet egy főre szerezni az Adrián, szóval a szállás inkább olcsóbb arrafele. Enni, inni egyetlen nyaralóhelyen sem túl olcsó, de az adriai apartmanokban általában van konyha, lehet spórolni saját főzéssel.

Egy merülés az óriásmedencében 35 euro, ahol most búvárkodtunk Horvátországban, ebből két parti merülés kijön, vagy másfél hajós. Szóval ugyanannyi pénzből még többet is merülhetünk. Összességében, ha három éjszakát szánunk mind a két helyre, a nyári szezonban a horvát Adrián 3 merüléssel valószínűleg olcsóbban nyaralunk, mint az Y-40 közelében kettővel.

Ám nem az ár a lényeg, hanem a látnivaló. Poén egy szupermély medence, meg a benne kialakított üregek, effélék, de hogy mérhető ez a polipokhoz, tintahalakhoz, csikóhalakhoz, gorgóniákhoz, langusztákhoz... Ez a két élmény összehasonlíthatatlan. Aki igazán szeret merülni, az jellemzően az élővilág kedvéért megy a víz alá, és az Y-40-ben a többi élőlényt egy tucatnyi másik búvár képviseli.

Szóval nagyon meglepne, ha valakit így nyáron jobban érdekelne egy medencés merülés, mint a már kellemesen meleg tenger a víz alatti csodákkal. Arról nem is beszélve, hogy a búvárral együtt utazók családtagok számára is mekkora élmény lubickolni, netán a felszínen sznorizva úszkálni a tengerben- egy aquapark a csúszdáival együtt is nagyon másféle kaland. 

Szóval ha valaki engem kérdez, szerintem kicsit sem komoly felvetés az, hogy júliusban merre vegyük az irányt. Ráérünk a városnézős-búvárkodós túrára majd tavasszal- feltéve, hogy nem tesszük inkább félre a pénzt a nyári utazásokra...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Csikóhal a szemétdombon

Egy búvártúra utolsó merülése mindig különleges. Tudjuk, hogy hamarosan visszatérünk a szárazföldi mindennapokhoz, és ha be is van tervezve pár merülés a jövőben, mégis lélekben már a felszerelés elmosására, a pakolásra, a hazaútra készülünk. Nem árt, ha valamilyen emlékezetes élménnyel búcsúzunk a tengertől, ami egy pár napig biztosan lelkesít.

Razanjból kiindulva a parti merülőhely mellett akadnak bőven hajóval elérhető pontok is. Hajóroncs, egy szétesett repülőgépmaradvány, falak- én mégis meggyőztem a búvárfotósokat, ne ezek közül válasszunk. Itt a faluban van egy kis kikötő, ott pár méteren állítólag több érdekesség él a bázison dolgozók szerint. Csikóhallal kecsegtettek például, ami olyan dolog, hogy megér egy kis kockáztatást. Persze, hogy "csábítóbb" legyen a dolog, én átneveztem szemétdombnak a kis öblöt, mert a kikötőből rengeteg dolog kerül a tenger fenekére, így a rendszeres tisztítás ellenére van hulladék bőven.

A természet viszont amit lehet, meghódít. Pont ezért gondoltam frappánsnak a szeméttelep elnevezést, mert úgy gondoltam, vicces lesz, ahogy konzervdobozok között keressük az élőlényeket. Ennek megfelelően elhúzódó bogarászásra készültünk a pár méter mély vízben, és reménykedtünk, csikóhal koronázza meg a programot.

Lemerülve kiderült, az előzetes várakozásnak megfelelően szemét és fotótéma is akad. Nem mindegy, kinek milyen rutinja van, a szeme mennyire állt rá a témakeresésre, nekem sok adriai merülés után már elég jól megy a dolog. Találtam kis gébeket, sziklahalat, lepényhalat, aztán egy félig homokba süllyedt üvegben rejtőzködő polipra bukkantam, aki azzal álcázta magát, hogy még egy kagylóhéjat is a "háza" elé vitt.

Közben folyamatosan pásztáztam a tengeri füves aljzatot, mert ilyen élőhelyen gyakran van zöld vagy barna csikóhal. Teltek a percek, készültek pár fotó is, a csikóhalaknak viszont nem bukkantam a nyomára. Ha már olyan jól megígértük, illenék találni legalább egyet, gondoltam, úsztam tovább rendületlenül.

A tengeri fű mezőnek vége szakadt, az aljzat megváltozott, és a sziklák tövében 3-4 méteren sárga szivacstelepek bukkantam fel. Aki ismerős az Adrián, tudja, itt bizony eséllyel lehet keresgélni, mert ezeken élénk sárga, igazán dekoratív csikóhalak szoktak megtelepedni. Pár percig közelről vizsgálgattam a szivacsokat, aztán találtam egyet, amiben a többihez képest valahogy másféle sárga dolog ücsörgött. Hopp, az én kis csikóm! Megnéztem, körbefotóztam, aztán a felszínre úsztam. Meg akartam jegyezni, egészen pontosan hol van, meg akartam mutatni a többieknek, megvan, amiért jöttünk. Szerencsére elég jól beazonosítható volt a felette kikötött piros gumicsónakról a helyszín, mindenkit ide tudtam kalauzolni.

Végül összejött az a bizonyos slusszpoén, ami felteszi a koronát az amúgy is pompás búvártúrára. Egészen elfogadható vízhőmérsékletben merültünk, sok érdekeset láttunk, végül közös grillvacsorán beszéltük meg az élményeinket. Mind tudjuk, vannak távoli, egzotikus helyek, ahol még több, még színesebb élőlény él a trópusi vizekben, de ezt a fajta otthonosságot kevés úti cél kínálja. Mindig megvan az esély arra, hogy ide visszatérhetünk, hiszen közel van és pár napra is le lehet ugrani. És legközelebb már egészen biztosan programba iktatjuk a csodás "szemétdombot".

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Tintahal támadásban

Még az amatőr búvárfotós életében is vannak olyan pillanatok, amikor érzi, hogy tényleg ott van a nagy lehetőség egy jó képre- maximum nem elég ügyes ahhoz, hogy éljen az eséllyel.

A sekély parti merülőhelyen úszkáltam a búvárbázis előtt az Adriában, alig pár méteres mélységben. Mivel többen merültek már ott a napokban, tudtam nagyjából, mi mindent találhatok. Meséltek róla, hogy tintahalakkal találkoztak, nekem most rájuk fájt a fogam.

Nagyjából hét méteren egy barnás, hengeres testű állatra figyeltem fel, olyasmi volt, mint egy furcsa tengeri uborka. Először csak értetlenkedtem magamban, miért lebeg ez pár centire az aljzattól- aztán beugrott, itt a tintahalam! Nem volt túlságosan nagy, alig 10 centis, és attól tartottam, viharos gyorsasággal tűnik el, ha óvatlanul közelítek. Lopakodtam, gépemet magam előtt tartva próbáltam jó pozícióba kerülni. Az állat gyanakodva húzódott távolabb, én pedig nem akartam felidegesíteni. Ilyenkor csak a türelem segít!

A tintahal, noha csak egy puhatestű. meglepően intelligens állat. Képes taktikát változtatni, ha el akar menekülni. Először távolabb úszik, majd az aljzathoz lapul, sötét színűre változva, próbál a környezetbe olvadni. Ha ez nem válik be, megváltoztatja a színét, például csíkosra. Ha ez sem segít, karjait úgy mozgatja, hogy próbálja magát nagyobbnak mutatni.

Én viszont továbbra is fotóztam ezerrel. A tintahal végülis egészen jól tűrte, bár néha azért megpróbált meglógni. Ám eközben gyakran került olyan pozícióba, hogy jó képet lehetett róla készíteni. Le tudtam fotózni a színváltozásait is, így telt el egy félóra.

A jószág aztán végül ráunt a modellkedésre, és megint új stratégiára váltott: egyszerűen el akart ijeszteni. Először a csápjait tárta szét, majd konkrétan a menekülés helyett elindult felém. Pár alkalommal csak 1-2 centire volt az objektívemtől. No nem azért volt problémás a támadás, mert kárt tudott volna bennem tenni, egyszerűen csak képtelenség volt normális fotót készíteni a túl közel levő állatról. Megtalálta a megfelelő eszközt a megfutamításomra: ha nem lehet dolgozni, a fotós odébáll.

Azért panaszom ne legyen, mert így is jól eljátszadoztunk. Neki sem lett baja, nekem se, pár jó fotóval is gazdagodtam, és igazán illetlenség lett volna még többet villogni a vakummal a szemébe. És még tanultam is belőle, a tintahalak viselkedésének sokszínűsége tényleg izgalmas.

A tintahal kedvelt fogás a tengerparti éttermekben, és ilyenkor eltöprengek azon, lehet, hogy ez az intelligens példány is egy tányéron köt ki. Furcsa az élet! Ettem már halat éppen eleget, de ezt, amivel ennyire testközelségben találkozok, ráadásul hosszabb ideig megfigyelhetem, azt semmiképpen nem lennék képes kifogni. Így már nem "csak" egy hal, hanem olyasféle állategyéniséget látok benne, mint egy barátságos kutyában.

This is the beginning of a beautiful friendship...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Halak és hálók

Az Adria egyik csendesebb partszakaszán vagyunk, a felszínen csodálatos égszínkék a víz. 20 fokosra melegedett fel, ez, ha nem is langymeleg, de azért már nem rossz. Jó órásokat merülünk, fotózunk, jól érezzük magunkat.

A víz alatt viszont aztán találkozunk a másik oldallal is. Egyrészt sok az elhajigált üveg, cipő, mindenféle más szemét. Eszméletlen, mennyi mindent dobálunk be a vízbe, egyrészt azok, akik itt ezen a partszakaszon strandolnak, másrészt sokmindent egyszerűen ide sodor a tenger vize. Vannak üvegek, amiben a tenger lakói találnak otthonra, kis halak, polipok szoktak beköltözni, de azt hiszem, nekik épp megfelelnének a tenger természetes sziklahasadékai is, nincs szükség az emberi "otthonteremtésre".

Ám emellett ott vannak lenn a halakkal telt varsák, a beszakadt hálók is. Kár álszentnek lenni, akik szeretjük a tenger gyümölcseit, tudjuk, szükség van a halászatra. A módszerekről viszont lehet vitatkozni. Az Adria is tele van vonóhálós hajókkal, ami belekerül, az mind ott pusztul, ha kicsi, ha nagy halakról van szó. A varsákat sem űrítik túl gyakran, ami "értéktelen", az gyakran döglötten kerül vissza a tengerbe.

Ráadásul ami háló beszakad, azt soha senki nem szedi ki, szép csendben öli a tengeri állatokat, és a jó kis műanyag hálók borzalmasan lassan bomlanak le. Ma délután is találtam egy kisebb darab hálót, és nem volt szívem ott hagyni a tenger fenekén. Kihoztam, de ha elkezdenék szemetet gyűjteni, eltelne vele a hétvége. Bár akár ebben is szívesen segítek, alapvetően mégsem ezért jöttem ide.

Lehet, jobb lenne, ha nem is búvárkodnék, mert akkor semmit nem látnék ebből a víz alatt humán kultúrából. Odafenn minden olyan szép, harmonikus, ha a tengert bámulom... De most már sajnos túl sokat tudok. Ám cserében én azon kevesek közé tartozok, akik segíthetnek.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Alacsonyan szállnak a tengeri nyulak

Végre igazi búvárblogolás, élménybeszámoló az Adriáról! Csak tegnap érkeztünk, de máris jó kis élményekkel gazdagodtunk...

Dalmáciáig jó hosszan kell autózni, de az nagyon jó, hogy a horvát határ átlépése már tényleg csak egy kis iratszemléből áll, nincsenek a korábbi idegesítő procedúrák, Az autópályánál szokás szerint figyelni kell arra, hogy euróval fizetve időnként tévednek a visszajáróval, egyébként lehet haladni- hacsak nincs útlezárás. Nekünk most Otocacnak sikerült belefutni egy terelésbe, 30 kilométeren át kanyarogtunk mellékutakon, de még onnan is eltereltek egy zötykölődős kis útra egy rövid távon. Szóval érdemes inkább korábban indulni, mert az ilyen váratlan problémák miatt meg lehet csúszni. Zsúfoltság viszont nincs az utakon, ez mindenképpen jó.

Ismét kiderült, az ilyen-olyan előzetes időjárásjelentéseknek nem sok jelentősége van. Ideérve szép idő fogadott, megcsodáltuk a naplementét, és ma is ragyogó napsütésben sétáltunk, hajóztunk Razanjban és Rogoznicában. Délután pedig partról indultunk merülni- a helyet már ismerjük, és tudtuk, ezekben az órákban kicsit aktívabbak az itt mindig megtalálható tengeri nyulak. Először egy polipra bukkantunk, aztán csigára, majd jöttek az úszó nyulak...

Az egyik mélyebben "repült", pár percet eltöltöttünk vele, szépen pózolt a kamerának. Előszezoni vízhőmérsékletre számítottunk, de egyáltalán nem volt vészes a helyzet, 19 fok volt 7-8 méter körül, nagyon sekélyen úszva pedig kellemes 20-21 fok volt. semmilyen gondot nem okozott akár egy órát a víz alatt lenni.

Pontosabban kicsit tovább is maradtam a vízben, de még csak le sem kellett merülni, mert az egyik tengeri nyúl folyamatosan a felszín felé törekedett, és hosszú időn át követtem, fotóztam. Ilyen helyzetben még sose láttam őket, tudtam, ezt a lehetőséget kell kihasználni a fotózásra. Bíztam benne, hogy sikerül pár használható kép... Ilyenkor a partra érve az ember mindig izgatott, hiszen a víz alatt nem tudom megítélni a kis kijelzőt nézve, mennyire lettek jók. Beszúrok párat, és majd eldöntheti magának mindenki, milyenek lettek.

Most pedig itt ülünk a nagy asztalnál, nézzük ahogy megy le a nap, isszuk, és készülünk egy kis grillvacsorára... És ismét elégedettek vagyunk, hogy a búvárszezont a horvát tengerparton indítjuk. Ráadásul vár még pár szép nap itt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Titkok és rejtélyek

Ufók, bombák vagy a természet játéka- ez itt a kérdés.

Az Adria mélyén titokztatos köröket fedeztek fel a tengeri fűben, ám senki nem tudja, hogy alakultak ki. Az ilyen nagyon szabályos kör forma meglehetősen ritka a természetben, tehát emberi tevékenységre gyanakodnak, de egyelőre csak kutatják a lehetséges okokat.

Még tavaly figyeltek fel rá a tengerfenék vizsgálatánál Dugi Otok sziget közelében, hogy 50 méter átmérőjű, egymástól 30 300 méterre levő körök vannak a fűben. Először azt hitték, hogy valami hibajelenségről van szó, és nem szabályos körök azok ott a mélyben, de a lemerülő búvárok aztán kiderítették, azok tényleg ott vannak, és úgy néznek ki, mint a felvételeken.

A találgatások széles spektrumot fednek le. Természetesen tudományos teóriák is születnek, egyelőre eredmény nélkül. Aztán jönnek a különféle emberi tevékenységekkel kapcsolatos elképzelések, fegyverekről, mérgekről hallani, ezekre szintűgy nincs bizonyíték. Naná, hogy az ufóhívők is megjelentek, akik arról fantáziálnak, hogy az idegenek űrhajóinak nyomát kell a szabályos körökben látni.

Talán egyszer majd lesz magyarázat is, de nekem más dolog jár a fejemben. Elég szerencsésnak mondhatom magam, mert egyszer egy egész hetes hajós búvártúrán vehettem részt Dugi Otok környékén. Nagy kár, hogy akkor nem jártunk ezeknél a köröknél, megnéztem volna őket. Egyébként merülnek búvárok arrafelé gyakran, akiknek eddig semmi nem tűnt fel.

Szóval még mindig lehetnek ilyen izgalmas felfedezések- ez pedig engem is lelkesít. Hamarosan megyünk a tengerre, jól nyitva kell tartani a szemünket, hátha valami izgalmasat látunk odalenn. Ufókra azért nem számítok, de sok más érdekes a szemünk elé kerülhet Dalmáciában...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

8 Tovább

Az Adria Titanicja

Mivel lassan itt a horvátországi búvárszezon, néhány bejegyzéssel szeretnék bemutatni jól ismert, kedvelt merülőhelyeket az Adriai-tenger mélyén.

Északról indulva az Isztriával kezdjük a kis virtuális túrát. Mivel ez van a legközelebb az olasz, német, osztrák búvárokhoz, ezért már egészen régóta népszerűnek számít. Ráadásul a horvát tengerpart leghíresebb roncsai is itt vannak, szóval az Isztria népszerűsége töretlen.

Az egyik leghíresebb merülőhely a Baron Gautsch nevű hajó roncsa. Az Österreichischer Lloyd nevű társaság 1908-tól használta személyszállításra Dalmácia és az Észak-Adria között a nagyjából 85 méter hosszú hajót. 1914-ben, a háború kitörése után a monarchia haditengerészete ezt a hajót is bevonultatta, Montenegróba, Kotorba (Cattaro) szállított ellátmányt, és a visszaúton onnan hozott evakuált civileket.

Rövidke ideje teljesített katonai küldetéseket, amikor 1914. augusztus 13-án az osztrák-magyar haditengerészet által telepített aknára futott. Noha az utasítások világosak voltak, amik arról szóltak, hogy el kell kerülni bizonyos részeket, a hajót kapitánya túl közel navigálta a parthoz. A Basilisk nevű hajóról figyelmeztető jelzést is leadtak, de erre sem reagáltak. Amikor megpróbáltak irányt változtatni, már késő volt, a Baron Gautsch pár perc alatt elsüllyedt. A katasztrófa 147 ember életét követelte, mindenki kétségbeesetten menekült, ahogy tudott, de a fejetlenségben sokan odavesztek. A kapitányt és az első tisztet bíróság elé állították, de úgy tudom, mivel háborús időszak volt, a tárgyaláson történteket titkosították, és pár év múlva már újból hajón szolgáltak.

Jelenleg a Baron Gautsch az Adria egyik leggyakrabban merült roncsa, az Isztriára járó búvárok elsőszámú célpontja. Vannak, akik az Adria Titanicja néven emlegetik, talán amiatt, hogy olyan sokan vesztették életüket, akiknek tragikus halálát súlyos emberi hibák okozták.

A roncs jó állapotban, egyenesen állva nyugszik, legmélyebb pontja 40 méteren van, de sekélyebb részei is 30 méter körül úszhatók körül. Ez azt jelenti, hogy bármennyire hívogató merülőhely, csak rutinosabb, felkészült búvároknak ajánlható. A fából készült részek már rég elkorhadtak, így a roncs felső részén könnyen végigúszhatnak a látogatók. Sok rész felismerhető mindmáig, ám sajnos a szuvenírvadászok az apróbb tárgyak közül már rengeteget elloptak.

Búvárszemszögből még érdemes kitérni arra, hogy a nyári hónapokban az Isztrián a víz alatt időnként erősen lecsökken a látótávolság, ami egy roncs merülésénél egyrészt veszélyes, másrészt sokkal kevésbé láthatóak egyben a nagyobb részek, a méretek, nem ad olyan élményt a búvárkodás. Ha rossz az idő, akkor esetleg nem is lehet merülni a roncsot, érdemes előre tájékozódni, milyen más helyeken lehet merülni.

Az sem mindegy, hogy a horvát Adriának ezen a népszerű részén a búvárbázisok alaposan megkérik az árát a merülésnek, ráadásul még a felár is feláras, hiszen a parttól másfél órányi hajóútra esik a roncs, külön díja van a Baron Gautschnak, és így tovább. Persze az élmény még így is megérheti, de jó előre tájékozódni az árakról és a lehetőségekről, és ezeket kalkulálva tervezni az isztriai túrát. Szerencsére sok a búvárbázis a környéken, meg lehet találni azt, ami korrekt áron korrekt szolgáltatást nyújt- és bármennyibe is kerül, a környék leghíresebb roncsáról beszélünk, az ilyen ikonikus helyek pedig mindig drágábbak szoktak lenni.

Meglehet, hogy az idén nehezíteni fogja a dolgunkat az elsüllyedés századik évfordulója, amire nyilván különleges rendezvényekkel készülnek a horvátok. Ám ősszel, az utószezonban elég csábító úti cél lehet az Isztria, amikor már elvonult a turisták áradata.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (221),cápa (142),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),híresség (51),környezetvédelem (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),régész (26),történelem (26),delfin (26),egzotikus (26),magyar (22),sellő (20),teknős (19),munka (19),bálna (19),édesvíz (17),usa (17),videó (15),tanfolyam (14),karib (14),bánya (12),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),mélytenger (11),polip (10),ausztrália (9),támadás (9),kincs (9),fóka (9),doku (9),manta (9),medence (8),szobor (7),sport (7),szemét (7),tengeralattjáró (7),szafari2014 (7),málta (6),ciprus (6),rekord (6),tél (6),Bali (6),verseny (6),rák (6),cousteau (6),humor (6),szafari18 (6),tudomány (5),florida (5),ausztria (5),ázsia (5),csikóhal (5),rája (5),tintahal (4),hidegvíz (4),szafari2016 (4),múzeum (4),repülő (4),mexikó (4),olaszország (4),jordánia (3),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),krokodil (2),könyezetvédelem (2),spanyolország (2),hal (2),görög (2),muréna (2),európa (2),csiga (2),magyarország (2),medúza (2),éjszaka (2),bali (1),horvátország (1),bomba (1),balti (1),Florida (1),celeb (1),repülőgép (1),feketetenger (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),izland (1),könyv (1),bulgária (1),románia (1),korall (1),dubaj (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog