Csikóhal a szemétdombon

Egy búvártúra utolsó merülése mindig különleges. Tudjuk, hogy hamarosan visszatérünk a szárazföldi mindennapokhoz, és ha be is van tervezve pár merülés a jövőben, mégis lélekben már a felszerelés elmosására, a pakolásra, a hazaútra készülünk. Nem árt, ha valamilyen emlékezetes élménnyel búcsúzunk a tengertől, ami egy pár napig biztosan lelkesít.

Razanjból kiindulva a parti merülőhely mellett akadnak bőven hajóval elérhető pontok is. Hajóroncs, egy szétesett repülőgépmaradvány, falak- én mégis meggyőztem a búvárfotósokat, ne ezek közül válasszunk. Itt a faluban van egy kis kikötő, ott pár méteren állítólag több érdekesség él a bázison dolgozók szerint. Csikóhallal kecsegtettek például, ami olyan dolog, hogy megér egy kis kockáztatást. Persze, hogy "csábítóbb" legyen a dolog, én átneveztem szemétdombnak a kis öblöt, mert a kikötőből rengeteg dolog kerül a tenger fenekére, így a rendszeres tisztítás ellenére van hulladék bőven.

A természet viszont amit lehet, meghódít. Pont ezért gondoltam frappánsnak a szeméttelep elnevezést, mert úgy gondoltam, vicces lesz, ahogy konzervdobozok között keressük az élőlényeket. Ennek megfelelően elhúzódó bogarászásra készültünk a pár méter mély vízben, és reménykedtünk, csikóhal koronázza meg a programot.

Lemerülve kiderült, az előzetes várakozásnak megfelelően szemét és fotótéma is akad. Nem mindegy, kinek milyen rutinja van, a szeme mennyire állt rá a témakeresésre, nekem sok adriai merülés után már elég jól megy a dolog. Találtam kis gébeket, sziklahalat, lepényhalat, aztán egy félig homokba süllyedt üvegben rejtőzködő polipra bukkantam, aki azzal álcázta magát, hogy még egy kagylóhéjat is a "háza" elé vitt.

Közben folyamatosan pásztáztam a tengeri füves aljzatot, mert ilyen élőhelyen gyakran van zöld vagy barna csikóhal. Teltek a percek, készültek pár fotó is, a csikóhalaknak viszont nem bukkantam a nyomára. Ha már olyan jól megígértük, illenék találni legalább egyet, gondoltam, úsztam tovább rendületlenül.

A tengeri fű mezőnek vége szakadt, az aljzat megváltozott, és a sziklák tövében 3-4 méteren sárga szivacstelepek bukkantam fel. Aki ismerős az Adrián, tudja, itt bizony eséllyel lehet keresgélni, mert ezeken élénk sárga, igazán dekoratív csikóhalak szoktak megtelepedni. Pár percig közelről vizsgálgattam a szivacsokat, aztán találtam egyet, amiben a többihez képest valahogy másféle sárga dolog ücsörgött. Hopp, az én kis csikóm! Megnéztem, körbefotóztam, aztán a felszínre úsztam. Meg akartam jegyezni, egészen pontosan hol van, meg akartam mutatni a többieknek, megvan, amiért jöttünk. Szerencsére elég jól beazonosítható volt a felette kikötött piros gumicsónakról a helyszín, mindenkit ide tudtam kalauzolni.

Végül összejött az a bizonyos slusszpoén, ami felteszi a koronát az amúgy is pompás búvártúrára. Egészen elfogadható vízhőmérsékletben merültünk, sok érdekeset láttunk, végül közös grillvacsorán beszéltük meg az élményeinket. Mind tudjuk, vannak távoli, egzotikus helyek, ahol még több, még színesebb élőlény él a trópusi vizekben, de ezt a fajta otthonosságot kevés úti cél kínálja. Mindig megvan az esély arra, hogy ide visszatérhetünk, hiszen közel van és pár napra is le lehet ugrani. És legközelebb már egészen biztosan programba iktatjuk a csodás "szemétdombot".

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Tintahal támadásban

Még az amatőr búvárfotós életében is vannak olyan pillanatok, amikor érzi, hogy tényleg ott van a nagy lehetőség egy jó képre- maximum nem elég ügyes ahhoz, hogy éljen az eséllyel.

A sekély parti merülőhelyen úszkáltam a búvárbázis előtt az Adriában, alig pár méteres mélységben. Mivel többen merültek már ott a napokban, tudtam nagyjából, mi mindent találhatok. Meséltek róla, hogy tintahalakkal találkoztak, nekem most rájuk fájt a fogam.

Nagyjából hét méteren egy barnás, hengeres testű állatra figyeltem fel, olyasmi volt, mint egy furcsa tengeri uborka. Először csak értetlenkedtem magamban, miért lebeg ez pár centire az aljzattól- aztán beugrott, itt a tintahalam! Nem volt túlságosan nagy, alig 10 centis, és attól tartottam, viharos gyorsasággal tűnik el, ha óvatlanul közelítek. Lopakodtam, gépemet magam előtt tartva próbáltam jó pozícióba kerülni. Az állat gyanakodva húzódott távolabb, én pedig nem akartam felidegesíteni. Ilyenkor csak a türelem segít!

A tintahal, noha csak egy puhatestű. meglepően intelligens állat. Képes taktikát változtatni, ha el akar menekülni. Először távolabb úszik, majd az aljzathoz lapul, sötét színűre változva, próbál a környezetbe olvadni. Ha ez nem válik be, megváltoztatja a színét, például csíkosra. Ha ez sem segít, karjait úgy mozgatja, hogy próbálja magát nagyobbnak mutatni.

Én viszont továbbra is fotóztam ezerrel. A tintahal végülis egészen jól tűrte, bár néha azért megpróbált meglógni. Ám eközben gyakran került olyan pozícióba, hogy jó képet lehetett róla készíteni. Le tudtam fotózni a színváltozásait is, így telt el egy félóra.

A jószág aztán végül ráunt a modellkedésre, és megint új stratégiára váltott: egyszerűen el akart ijeszteni. Először a csápjait tárta szét, majd konkrétan a menekülés helyett elindult felém. Pár alkalommal csak 1-2 centire volt az objektívemtől. No nem azért volt problémás a támadás, mert kárt tudott volna bennem tenni, egyszerűen csak képtelenség volt normális fotót készíteni a túl közel levő állatról. Megtalálta a megfelelő eszközt a megfutamításomra: ha nem lehet dolgozni, a fotós odébáll.

Azért panaszom ne legyen, mert így is jól eljátszadoztunk. Neki sem lett baja, nekem se, pár jó fotóval is gazdagodtam, és igazán illetlenség lett volna még többet villogni a vakummal a szemébe. És még tanultam is belőle, a tintahalak viselkedésének sokszínűsége tényleg izgalmas.

A tintahal kedvelt fogás a tengerparti éttermekben, és ilyenkor eltöprengek azon, lehet, hogy ez az intelligens példány is egy tányéron köt ki. Furcsa az élet! Ettem már halat éppen eleget, de ezt, amivel ennyire testközelségben találkozok, ráadásul hosszabb ideig megfigyelhetem, azt semmiképpen nem lennék képes kifogni. Így már nem "csak" egy hal, hanem olyasféle állategyéniséget látok benne, mint egy barátságos kutyában.

This is the beginning of a beautiful friendship...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Halak és hálók

Az Adria egyik csendesebb partszakaszán vagyunk, a felszínen csodálatos égszínkék a víz. 20 fokosra melegedett fel, ez, ha nem is langymeleg, de azért már nem rossz. Jó órásokat merülünk, fotózunk, jól érezzük magunkat.

A víz alatt viszont aztán találkozunk a másik oldallal is. Egyrészt sok az elhajigált üveg, cipő, mindenféle más szemét. Eszméletlen, mennyi mindent dobálunk be a vízbe, egyrészt azok, akik itt ezen a partszakaszon strandolnak, másrészt sokmindent egyszerűen ide sodor a tenger vize. Vannak üvegek, amiben a tenger lakói találnak otthonra, kis halak, polipok szoktak beköltözni, de azt hiszem, nekik épp megfelelnének a tenger természetes sziklahasadékai is, nincs szükség az emberi "otthonteremtésre".

Ám emellett ott vannak lenn a halakkal telt varsák, a beszakadt hálók is. Kár álszentnek lenni, akik szeretjük a tenger gyümölcseit, tudjuk, szükség van a halászatra. A módszerekről viszont lehet vitatkozni. Az Adria is tele van vonóhálós hajókkal, ami belekerül, az mind ott pusztul, ha kicsi, ha nagy halakról van szó. A varsákat sem űrítik túl gyakran, ami "értéktelen", az gyakran döglötten kerül vissza a tengerbe.

Ráadásul ami háló beszakad, azt soha senki nem szedi ki, szép csendben öli a tengeri állatokat, és a jó kis műanyag hálók borzalmasan lassan bomlanak le. Ma délután is találtam egy kisebb darab hálót, és nem volt szívem ott hagyni a tenger fenekén. Kihoztam, de ha elkezdenék szemetet gyűjteni, eltelne vele a hétvége. Bár akár ebben is szívesen segítek, alapvetően mégsem ezért jöttem ide.

Lehet, jobb lenne, ha nem is búvárkodnék, mert akkor semmit nem látnék ebből a víz alatt humán kultúrából. Odafenn minden olyan szép, harmonikus, ha a tengert bámulom... De most már sajnos túl sokat tudok. Ám cserében én azon kevesek közé tartozok, akik segíthetnek.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Alacsonyan szállnak a tengeri nyulak

Végre igazi búvárblogolás, élménybeszámoló az Adriáról! Csak tegnap érkeztünk, de máris jó kis élményekkel gazdagodtunk...

Dalmáciáig jó hosszan kell autózni, de az nagyon jó, hogy a horvát határ átlépése már tényleg csak egy kis iratszemléből áll, nincsenek a korábbi idegesítő procedúrák, Az autópályánál szokás szerint figyelni kell arra, hogy euróval fizetve időnként tévednek a visszajáróval, egyébként lehet haladni- hacsak nincs útlezárás. Nekünk most Otocacnak sikerült belefutni egy terelésbe, 30 kilométeren át kanyarogtunk mellékutakon, de még onnan is eltereltek egy zötykölődős kis útra egy rövid távon. Szóval érdemes inkább korábban indulni, mert az ilyen váratlan problémák miatt meg lehet csúszni. Zsúfoltság viszont nincs az utakon, ez mindenképpen jó.

Ismét kiderült, az ilyen-olyan előzetes időjárásjelentéseknek nem sok jelentősége van. Ideérve szép idő fogadott, megcsodáltuk a naplementét, és ma is ragyogó napsütésben sétáltunk, hajóztunk Razanjban és Rogoznicában. Délután pedig partról indultunk merülni- a helyet már ismerjük, és tudtuk, ezekben az órákban kicsit aktívabbak az itt mindig megtalálható tengeri nyulak. Először egy polipra bukkantunk, aztán csigára, majd jöttek az úszó nyulak...

Az egyik mélyebben "repült", pár percet eltöltöttünk vele, szépen pózolt a kamerának. Előszezoni vízhőmérsékletre számítottunk, de egyáltalán nem volt vészes a helyzet, 19 fok volt 7-8 méter körül, nagyon sekélyen úszva pedig kellemes 20-21 fok volt. semmilyen gondot nem okozott akár egy órát a víz alatt lenni.

Pontosabban kicsit tovább is maradtam a vízben, de még csak le sem kellett merülni, mert az egyik tengeri nyúl folyamatosan a felszín felé törekedett, és hosszú időn át követtem, fotóztam. Ilyen helyzetben még sose láttam őket, tudtam, ezt a lehetőséget kell kihasználni a fotózásra. Bíztam benne, hogy sikerül pár használható kép... Ilyenkor a partra érve az ember mindig izgatott, hiszen a víz alatt nem tudom megítélni a kis kijelzőt nézve, mennyire lettek jók. Beszúrok párat, és majd eldöntheti magának mindenki, milyenek lettek.

Most pedig itt ülünk a nagy asztalnál, nézzük ahogy megy le a nap, isszuk, és készülünk egy kis grillvacsorára... És ismét elégedettek vagyunk, hogy a búvárszezont a horvát tengerparton indítjuk. Ráadásul vár még pár szép nap itt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Titkok és rejtélyek

Ufók, bombák vagy a természet játéka- ez itt a kérdés.

Az Adria mélyén titokztatos köröket fedeztek fel a tengeri fűben, ám senki nem tudja, hogy alakultak ki. Az ilyen nagyon szabályos kör forma meglehetősen ritka a természetben, tehát emberi tevékenységre gyanakodnak, de egyelőre csak kutatják a lehetséges okokat.

Még tavaly figyeltek fel rá a tengerfenék vizsgálatánál Dugi Otok sziget közelében, hogy 50 méter átmérőjű, egymástól 30 300 méterre levő körök vannak a fűben. Először azt hitték, hogy valami hibajelenségről van szó, és nem szabályos körök azok ott a mélyben, de a lemerülő búvárok aztán kiderítették, azok tényleg ott vannak, és úgy néznek ki, mint a felvételeken.

A találgatások széles spektrumot fednek le. Természetesen tudományos teóriák is születnek, egyelőre eredmény nélkül. Aztán jönnek a különféle emberi tevékenységekkel kapcsolatos elképzelések, fegyverekről, mérgekről hallani, ezekre szintűgy nincs bizonyíték. Naná, hogy az ufóhívők is megjelentek, akik arról fantáziálnak, hogy az idegenek űrhajóinak nyomát kell a szabályos körökben látni.

Talán egyszer majd lesz magyarázat is, de nekem más dolog jár a fejemben. Elég szerencsésnak mondhatom magam, mert egyszer egy egész hetes hajós búvártúrán vehettem részt Dugi Otok környékén. Nagy kár, hogy akkor nem jártunk ezeknél a köröknél, megnéztem volna őket. Egyébként merülnek búvárok arrafelé gyakran, akiknek eddig semmi nem tűnt fel.

Szóval még mindig lehetnek ilyen izgalmas felfedezések- ez pedig engem is lelkesít. Hamarosan megyünk a tengerre, jól nyitva kell tartani a szemünket, hátha valami izgalmasat látunk odalenn. Ufókra azért nem számítok, de sok más érdekes a szemünk elé kerülhet Dalmáciában...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

8 Tovább

Az Adria Titanicja

Mivel lassan itt a horvátországi búvárszezon, néhány bejegyzéssel szeretnék bemutatni jól ismert, kedvelt merülőhelyeket az Adriai-tenger mélyén.

Északról indulva az Isztriával kezdjük a kis virtuális túrát. Mivel ez van a legközelebb az olasz, német, osztrák búvárokhoz, ezért már egészen régóta népszerűnek számít. Ráadásul a horvát tengerpart leghíresebb roncsai is itt vannak, szóval az Isztria népszerűsége töretlen.

Az egyik leghíresebb merülőhely a Baron Gautsch nevű hajó roncsa. Az Österreichischer Lloyd nevű társaság 1908-tól használta személyszállításra Dalmácia és az Észak-Adria között a nagyjából 85 méter hosszú hajót. 1914-ben, a háború kitörése után a monarchia haditengerészete ezt a hajót is bevonultatta, Montenegróba, Kotorba (Cattaro) szállított ellátmányt, és a visszaúton onnan hozott evakuált civileket.

Rövidke ideje teljesített katonai küldetéseket, amikor 1914. augusztus 13-án az osztrák-magyar haditengerészet által telepített aknára futott. Noha az utasítások világosak voltak, amik arról szóltak, hogy el kell kerülni bizonyos részeket, a hajót kapitánya túl közel navigálta a parthoz. A Basilisk nevű hajóról figyelmeztető jelzést is leadtak, de erre sem reagáltak. Amikor megpróbáltak irányt változtatni, már késő volt, a Baron Gautsch pár perc alatt elsüllyedt. A katasztrófa 147 ember életét követelte, mindenki kétségbeesetten menekült, ahogy tudott, de a fejetlenségben sokan odavesztek. A kapitányt és az első tisztet bíróság elé állították, de úgy tudom, mivel háborús időszak volt, a tárgyaláson történteket titkosították, és pár év múlva már újból hajón szolgáltak.

Jelenleg a Baron Gautsch az Adria egyik leggyakrabban merült roncsa, az Isztriára járó búvárok elsőszámú célpontja. Vannak, akik az Adria Titanicja néven emlegetik, talán amiatt, hogy olyan sokan vesztették életüket, akiknek tragikus halálát súlyos emberi hibák okozták.

A roncs jó állapotban, egyenesen állva nyugszik, legmélyebb pontja 40 méteren van, de sekélyebb részei is 30 méter körül úszhatók körül. Ez azt jelenti, hogy bármennyire hívogató merülőhely, csak rutinosabb, felkészült búvároknak ajánlható. A fából készült részek már rég elkorhadtak, így a roncs felső részén könnyen végigúszhatnak a látogatók. Sok rész felismerhető mindmáig, ám sajnos a szuvenírvadászok az apróbb tárgyak közül már rengeteget elloptak.

Búvárszemszögből még érdemes kitérni arra, hogy a nyári hónapokban az Isztrián a víz alatt időnként erősen lecsökken a látótávolság, ami egy roncs merülésénél egyrészt veszélyes, másrészt sokkal kevésbé láthatóak egyben a nagyobb részek, a méretek, nem ad olyan élményt a búvárkodás. Ha rossz az idő, akkor esetleg nem is lehet merülni a roncsot, érdemes előre tájékozódni, milyen más helyeken lehet merülni.

Az sem mindegy, hogy a horvát Adriának ezen a népszerű részén a búvárbázisok alaposan megkérik az árát a merülésnek, ráadásul még a felár is feláras, hiszen a parttól másfél órányi hajóútra esik a roncs, külön díja van a Baron Gautschnak, és így tovább. Persze az élmény még így is megérheti, de jó előre tájékozódni az árakról és a lehetőségekről, és ezeket kalkulálva tervezni az isztriai túrát. Szerencsére sok a búvárbázis a környéken, meg lehet találni azt, ami korrekt áron korrekt szolgáltatást nyújt- és bármennyibe is kerül, a környék leghíresebb roncsáról beszélünk, az ilyen ikonikus helyek pedig mindig drágábbak szoktak lenni.

Meglehet, hogy az idén nehezíteni fogja a dolgunkat az elsüllyedés századik évfordulója, amire nyilván különleges rendezvényekkel készülnek a horvátok. Ám ősszel, az utószezonban elég csábító úti cél lehet az Isztria, amikor már elvonult a turisták áradata.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Jó túra, rossz túra

Az idei első rövid tengeri kiruccanásra készülünk, a célpont a horvát Adria lesz. Sok túrával a hátam mögött nagyjából tudom mitől lehet jó vagy rossz egy merülésekkel tűzdelt nyaralás, azt is nagyjából sejtem, mire van befolyásom. Így aztán azok kedvéért, akik még kevesebb búvártúrán jártak, netán nem is tudják elképzelni, milyen ezek, mesélek és elemzek.

Nehéz fontossági sorrendet felállítani, elnézést, ha kicsit csapongok, de írom, ami épp az eszembe jut. Kezdjük az időjárással. Május végén, június elején megyünk, kifoghatunk nagyon szép időt és esős napokat is. Volt már példa mind a kettőre az elmúlt években, és a konklúzió- ez minimálisan befolyásolja a túrát. Oké, az ítéletidő nem túl szerencsés, de a legtöbb helyen még erős szélben is van búvárkodási lehetőség, egy védett öböl, egy parti merülőhely. 

Az időjárással összefüggő tényező viszont a víz hőmérséklete, ami már többet nyom a latban. Mi most még nem számíthatunk túl meleg vízre Horvátországban, de erre én azt szoktam mondani, tudjuk, mi vár ránk, ennek megfelelően készülünk vastagabb, melegebb búvárruhákkal, jól megtervezzük a merülési programot is, ne fázzon ki senki a vízből. A fázósaknak azt javasoljuk, ne foglaljanak be előre merülési csomagot- egy-egy csobbanás erejéig mindenkinek lehet élvezetes még a hűvös Adria is, de erőltetni semmit nem szabad. Csak amennyi jólesik!

Szóval az előzetes rákészülés a felszereléssel alapvető. De ha valaki rég merült, akkor annak nem árt pár héttel korábban egy kötetlen uszodai gyakorlás, hogy visszarázódjon a víz alatti világba. És egyébként is, a túra kizárólag akkor lehet jó, ha valamilyen baleset vagy más hasonló esemény nem árnyékolja be, szóval a biztonságra való odafigyelés kötelező. Figyelünk magunkra, a levegőre, a társunkra, és így tovább- aki búvár, az tudja, miről beszélek.

Ehhez az egészhez nem árt egy jó búvárbázis partnersége, akik megbízhatóan segítenek a merüléseket bonyolítani. Jó minőségű felszerelést adnak bérlésre, segítenek a szervezésben, gyors a hajójuk, profi merülésvezetéssel kalauzolják a vendéget- a dolguk nem mindig könnyű, de szakértelemmel minden megoldható.

Ők tudják megmondani azt is, melyik merülőhelyen mi vár ránk. Mert hiába töltünk aránylag kis területen pár napot, nagy különbségek lehetnek a víz alatt. Az egyik helyen egy szép, mély fal, a másik helyen roncs, a harmadik helyen sekély víz, de sok apróság, amivel hosszú időt tölthetnek a makrótémákat fotózók. Persze, ha egyáltalán van korrekt merülőhely- de búvárbázist ritkán húznak fel ott, ahol semmi nincs, szóval szinte bárhová esik be az ember, láthat valami érdekeset.

De nekünk se árt készülni merülés előtt. Tudakolni kell a bázison, mi él adott helyen, de tanácsot adhat az arra gyakrabban megfordult búvártárs is. Igyekezzünk a merülésvezetőhöz, vagy a tapasztalt búvárokhoz csatlakozni, akik tudják mit kell keresni és hogy kell azt megtalálni. A rutinos szem kiszúrja a helyeket, ahol polip lakhat, míg a kezdő simán elúszik a nyolckarúak "lakásai" felett, és utólag meg panaszkodik, nincs is a tenger fenekén semmi élet. Pedig az mindig van; maximum a búvár csak néz, de nem lát. Tanuljunk a tengerről, olvassunk adott hely élővilágáról, és aztán a valóságban csodálkozzunk rá arra, amit korábban csak természetfilmekben láttunk- máris izgalmas lesz a búvártúra.

A rosszul megválasztott szállás rányomhatja a bélyegét a túrára. Ha nem tudunk pihenni, ha úgy érezzük, hiába utaztunk sok órát a tengerig, mégis semmilyen kilátással nem rendelkező, elhanyagolt, rossz helyen levő apartmanba vetett a balsors, amiért ráadásul még fizetnünk is kell, nem leszünk boldogok. Kezdő voltam, amikor sikerült egy olyan túrához csatlakozni, ahol a tengerparttól kb. 10 km-re levő apartmanház alagsorának konyhájában tölthettem pár éjszakát. Tanultam belőle, még akkor is inkább megyek jobb helyre, netán tengerparti szállásra, ha kicsivel többet kell fizetni. Kikapcsolódni megyek, szép élményeket szerezni, jól érezni magam- ennek ára van.

És ezért aztán arra se sajnálom a pénzt, hogy beüljek 1-2 alkalommal valahova egy jó vacsorára, meginni 1-2 pohár sört. Ez is része annak, hogy kerek legyen a túra, hiszen nem csak merülünk meg alszunk, jut idő másra is. Szerencsés, ha van a közelben felszíni látnivaló, egy szép séta egy olyan városban mint Krk, Trogir vagy Rovinj kellemes időtöltés, de lehet kis kerülőt tenni a Plitvicei-tavakhoz például.

Persze mindez akkor működik, ha olyan emberekkel utazok együtt, akikkel szívesen töltöm az időt, mert hasonló merüléseket kedvelünk, hasonlóan gondolkodunk a búvárkodásról, jól el tudunk beszélgetni esténként, netán tudunk közösen kirándulni, főzni- vagy egyszerűen csak ellenni. Ez nem életkorról, háttérről szól, meglepően vegyes összetételű csapatoknál is kialakulhat igazi összetartó, baráti légkör. Óriási jelentősége van ennek egy túránál! Amikor fotós cimborákkal elemezheted a nap folyamán készült képeket, amikor a rutinos búvár barátok szívesen kalauzolnak adott helyen járatlanokat, hogy minél többet lássanak az érdekességekből, amikor mindenki szívesen járul hozzá valamivel a közös vacsorákhoz, akkor legyintünk a rossz időre, a hideg vízre, és még jobban élvezzük az egészet, ha minden jól alakul.

És végül nem árt, ha az árak is korrektek. Aki búvár, az tudja, ez a hobbi költségekkel jár. De a váratlanul felmerülő, kiugróan magas extra fizetnivalók megkeserítik az ember szája ízét még a jó merülésekkel töltött napok után is, szóval próbáljunk úgy túrázni, hogy a lehetőségek szerint előre tisztázzuk a lényeges dolgokat.

Mi a konlúzió? Én a magam részéről már nem okoskodom túl a dolgokat: az időjárásra befolyásom nincs, ismerős helyre megyek, ismerős csapattal, és ott lesz a tenger is, szóval biztos remekül érzem majd magam. A bejegyzés azoknak szólt, akik kicsit bizonytalanul nézelődnek, hogy is kellene kezdőként egy búvártúrához csatlakozni. Szerintem nagyon fontos a saját lehetőségeink, képességeink, tudásunk reális felmérése. Igen, az önismeret. Ha kezdő vagy, ne a mély isztriai roncsokat célozd be. Ha korlátozottak az anyagi lehetőségeid, próbálj elő- vagy utűszezonban utazni. Ha fázós vagy, felejtsd el a májust az Adrián. Ne bújd az időjárásjelentéseket, két héttel előre úgyse fogja senki megmondani, mi vár rád- és akkor már minden rég le van szervezve.

De főleg: találd meg a saját csapatodat, azokat az embereket, akikben megbízol, akik benned megbíznak, akikkel megtalálod a közös hangot, akikkel szívesen merülsz. Tudom, ez kezdőként egyáltalán nem könnyű. De hidd el nekem, mind így kezdtük, több, mint egy évtizede én magam is. Többekkel túráztam, búvárkodtam, amíg megtaláltam a saját társaságomat. Neked is sikerülni fog, ha egyrészt nyitott vagy, másrészt tudod, mit szeretnél. A búvárkodás társas elfoglaltság: közösen élményeket gyűjteni mindig kellemesebb. Ha elhiszed ezt nekem, és megadod az esélyt magadnak arra, hogy a kalandozás a víz alatti világban valóban életed fontos része legyen, neked is ugyanolyan jó esélyed van a jó búvártúrára, mint akármelyik veteránnak.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

2 Tovább

Roncs sekély vízben

Se messzire, se mélyre nem kell menni időnként egy nagy felfedezésért.

Azt hihetnénk, a horvát Adriát már elég jól ismerik a kutatók: a sekély, maximum 50-60 méteres mélységben nyugvó roncsokat megtalálták, fel van térképezve minden, a rengeteg úszó, búvr, hajós, halász már kiszúrt mindent. Így aztán meglepő, nagy dolgokra teljesen felesleges számítani, gondolja még a rendszeresen tengerre járó ember is. De a szakértők tudják jól, hogy a képlet a valóságban egészen máshogy néz ki: a rutinos régészek minden esélyes helyet megvizsgálnak, ha kapnak egy jó tippet. 

Zambratija az Isztriai-félsziget északi részén található, és 2008-ban halászok alig 600 méterre a parttól, két méteres mélységben egy csónak maradványait vették észre. Úgy tippelték, nem lehet a csónak olyan régi, de értesítették a hatóságokat. Olasz és horvát búvárrégészek kezdtek el vizsgálódni, akik kiderítették, nagyon is öreg az a hajómaradvány, a római idők előttről származik.

2011-ben visszatértek és mintát vettek a faanyagból a pontos szénizotópos kormeghatározáshoz. Kiderült, hogy rendkívüli lelet nyugodott a sekély vízben: időszámításunk előtt 12 évszázaddal készítették! Óriási jelentőségű felfedezésnek számít egy bronzkori csónak megtalálása, az egész világon páratlannak számít ez a hajó.

A 7 méter hosszú és 2,5 méter széles csónak ősi technikával készült. Az Adria térségében a rómaiak megjelenése előtt nem ismerték a fém rögzítőelemeket, tehát a hajótestet alkotó faanyagot gondosan egymáshoz illőre faragták, majd valamilyen kötéllel összekötözték. Nem csak a csónak kora volt meglepő, hanem az, hogy nagy, aránylag épségben levő darabokat is meg tudtak vizsgálni.

A tervek szerint a maradványok alapján háromdimenziós modell készül, és talán még a csónak másolata is megépíthető. A jövőben a maradványok kiemelését tervezik, amiket a pulai hajózási múzeumban helyeznének el.

Mi, búvárok, pedig arról ábrándozhatunk, hogy a következő merülésünkön akár mi is találhatunk valami izgalmasat...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A szép Adria

Már nem először hallom, hogy a horvát tengerparton nem lehet látni semmit a víz alatt, unalmas ott sznorkelezni vagy búvárkodni, egyébként is hideg a víz... Eközben szeptemberben néhány barátunkkal elmentünk egyik kedvenc helyünkre Dalmáciába, és most sem csalódtunk Razanjban.

Leginkább a partról merültünk, és sok kis apróságot láttunk, például rákocskákat, lepényhalat, pókhalakat, tengeri nyulat, de még olyan érdekességek is a szemünk elé kerültek, mint egy csikóhal, vagy polipok. Polippal még éjszaka is találkoztam, roppant izgalmas volt pár percig egy prédára leső nyolckarút.

Szóval az Adria igenis jó merülési lehetőségeket kínál, ráadásul sekély vízben nagyon kellemes, 22-23 fokos volt a tenger. Élveztük ezt a pár napot! És szívesen nézem ezt a pár képet, ami kinn készült...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

2018.01.17.
2018.01.15.

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog