Biztonsági aggályok merültek fel, miután vészhelyzetben késett a segítség.

A szabadtüdős búvárok hihetetlen teljesítményeiről manapság már sokan hallottak. Egy levegővel merülnek 70-80-100 méterre akár, s onnan segítség nélkül úsznak a felszínre. Természetesen sok edzés, felkészülés áll amögött, hogy a versenyeken rekordokat döntenek- de a nagy mélység miatt értelemszerűen nagy is a kockázat, ha valaki bajba kerül. Sajnos nem egy búvár vesztette már életét mélymerülés közben.

Ezért aztán minden komolyabb versenynél nagyon fontos az, hogy kellően felkészült legyen a víz alatti mentőcsapat. Komoly feladat készen állni a mentésre, az ebben részt vevő szabadtüdős búvárok ugyanolyan képzettek, mint maguk a versenyzők. Képesnek kell lenniük felismerni, ha valakinek problémája van, 30-40 méterről a felszínre kell tudniuk hozni a bajba jutott búvárt, ugyanúgy egy levegővel- a légzőkészülékkel merülők saját biztonságuk érdekében nem repeszthetnek fel a felszínre gyorsan úszva.

A napokban Törökországban gyűltek össze a világ legkiválóbb versenyzői, hogy a CMAS égisze alatt rendezett mélymerülő szabadtüdős világbajnokságon részt vegyenek. Néhány tapasztalt búvár már az elején jelezte, hogy a biztonsági intézkedésekben vannak hiányosságok- sajnos már a verseny kezdeti szakaszában kiderült,  hogy igazuk volt.

Egy spanyol búvár, Ramon Carreno Paz 75 méteres merülést hajtott végre. Amikor elindult a felszínre, de alig-alig haladt, a szakértők már látták, érezték, hogy baj van- s mivel ezt egy víz alatti kamera is közvetítette élőben, sokan láthatták mi történik. A búvár már majdnem 30 méterig úszott fel, amikor találkozott a biztosító búvárral. Utóbbi a felszínre ment, de a versenyző teljesen lelassult, majd elájult, és lassan elkezdett visszasüllyedni a mélybe. 61 méteren érték utól, majd onnan vitték a felszínre. 

A videót egyből eltüntették az internetről a szervezők, de volt aki lementette, és így látható is az ijesztő helyzet.

Szerencsére Ramont gyorsan kórházba vitték, már sokkal jobban van, és nincs akadálya annak hogy gyorsan teljesen felépüljön- tehát a biztosító személyzet még így is idejében közbe tudott lépni.

Meg kell jegyezzem, csak kívülállóként ismerem a búvárkodásnak ezt a különleges műfaját, ezért véleményekre tudok hagyatkozni. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a versenyzők ezekkel a mélymerülésekkel maguk vállalják a kockázatot. De ma már nem magányos dzsungelharcosként kell elindulni a mélybe, a versenyeken jól kialakult gyakorlata van a profi biztosításnak. És amikor egy világbajnokságról beszélünk, ahonnan élő víz alatti közvetítés is látható, mondani sem kell, még jobban oda kellene figyelni erre. 

Ez a szerencsésen végződött eset felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezőknek többet kell tenniük ennek érdekében. A verseny második napját a baleset miatt felvetődött aggályok után törölték is. Természetesen a vélemények megoszlanak, mert azok a versenyzők, akik saját pénzükön utaztak el a számukra távoli helyszínre, szeretnének vízbe szállni, így akad, aki szerint megfelelőek voltak a biztonsági intézkedések, míg mások ezzel nem értenek egyet, mert nem akarnak semmilyen rekordért túl nagy kockázatot vállalni.

Azt gondolom, hogy nem árt a vita, mert ez rávilágít a problémákra, és a következő versenyeken még jobban koncentrálnak a biztonsági kérdésekre. A búvárok teljesítménye egyre javul, tehát értelemszerűen ehhez mérten kell fejlődni a biztosításnak is. Erre szükség is van, ha nem akarják, hogy a sportág körül negatív legyen a visszhang- sajnos a rossz hírek mindig előbb utat találnak a sajtóba. Én mindenesetre sokkal szívesebben adok hírt fantasztikus új csúcsokról, mint tragikus balesetekről...