Az emberekre hasonlító távirányítású robot lehet a jövő víz alatti kutatásainak egyik hatékony eszköze. Reméljük, nem fogják átvenni a helyünket az élménymerüléseken is...

A búvárok sok szempontból előnyben vannak a gépekkel szemben. Elsősorban a finom mozgások, a tapintás képessége miatt van rájuk még mindig szükség, ha például egy roncsnál kell feltárást végezni. Amikor egy törékeny porcelánedényt kell megfogni, az emberi kéz kellően óvatos tud lenni, egy robotkar viszont nem. 

Pech, hogy nekünk embereknek gondot jelent a túl nagy mélység, a hideg víz, a gyors emelkedés és így tovább. Tehát csak egy bizonyos mélységig hatékony a búvárok munkája, ám az alatt is szükség lenne a mi képességeinkre. 

A Stanford egyetemen ezt ismerték fel, és Oussama Khatib professzor vezetésével egy nagyjából másfél méteres robotot építettek. A szerkezet első látásra is az embert idézi, feje és két karja van, törzse viszont akkumulátorokban, számítógépekben és a mozgatásért felelős motorkban végződik. A felszínről a kezelő úgy irányítja, mintha maga is a víz alatt lenne: azt látja, amit a robot és azt érzi, amit a robot keze.

Az OceanOne nevű eszközt eredetileg a Vörös-tengerre szánták, ahol a korallzátonyok vizsgálatához szükség volna az emberi mozgásra, ám időnként túl nagy mélységbe mennek. Most pedig a robotbúvárt kipróbálták egy roncs feltárásánál: a 100 méteres mélységben nyugvó La Lune nevű hajó közelében merült alá. XIV. Lajos 1664-ben elsüllyedt zászlóshajója mellett úszott a robot, amikor kezelője egy vázát vett észre. Óvatosan odament, képes volt távirányítással úgy megfogni, hogy az ne törjön össze, majd a gyűjtőkosárba rakta. A sikeres felszínre hozatal fényes bizonyítéka volt annak, hogy a fejlesztők elgondolása jól működik.

Komoly lehetőségek vannak ebben az eszközben. Veszélyes helyeken, nagy mélységben, szennyezett vízben úgy lehet képes az irányító dolgozni vele, mintha maga is ott lenne. Eközben az OceanOne önállóan is számtalan dologra képes, tudja tartani a pozícióját, elkerüli az akadályokat. Amikor a roncson az egyik alkalommal a robotot két ágyú közé navigálták, az elakadt, de kezelője ekkor egyszerűen átvette az irányítást a kezei felett, és úgy tolta ki magát, mint ahogy egy valódi búvár tette volna.

Természetesen nem fogja mindenhol átvenni az emberek helyét a robotbúvár, már csak azért sem, mert sokaknak egyszerűen élmény a merülés még munkát végezve sem. Szóval nem engedik át ennek az örömét egy gépnek, ami ráadásul nyilván túl drága lesz ahhoz, hogy egyszerűbb feladatokhoz, kis mélységben nagy számban alkalmazzák. Vélhetően mesterséges intelligenciáját pedig nem úgy fejlesztik, hogy a robot is saját örömére búvárkodjon, mert igencsak meglepődnénk, ha egy hajón ilyen merülőtárssal találkoznánk. Bár ha belegondolok, milyen ügyes és fegyelmezett szerkezetnek látszik, talán nem is lenne olyan rossz...