Egy angol búvár már lemondott vízhatlan kamerájáról, amikor több száz kilométerrel odébb Svédországban megtalálták- három év elteltével!

Adele Devonshire Skóciában merült még 2013 júliusában, amikor azt vette észre, valahogy kioldódott a kis kompakt fényképezőgépét rögzítő karabiner, és a gép elsodródott. Voltam már ilyen helyzetben, pontosan tudom, hogy az ember hiába néz fel meg le, nem nagyon lehet kiszúrni semmit. Eleve azt sem lehet tudni, a kis kamera a műanyag tokkal lesüllyed, vagy pont ellenkezőleg, elindul a felszín felé.

Nekem mellesleg nagy-nagy mázlim volt, mert egy üregben hagytam el a gépem, és a helyi profi búvárok megtalálták egy kis lukba akadva, ahogy fenn lebegett. Ha nyílt tengeren lettem volna, akkor simán csak tovaúszik, és soha többé nem látom.

Vagy mégis van remény? Adele is kutatott a gépe után, nyilván a felszínen is kérdezősködött, hátha látta valaki, esetleg a hajóról is körbenézett. Ám a kis Fujinak se híre, se hamva nem volt, és mivel a következő napokban arra járók se találták meg, az ember legyint- ennyi volt, nem akkora érték az. Egyébként is, hiába kerülne elő, nyilván beázik pár tengeren töltött nap után egy ilyen egyszerű kis műanyag tok, és akkor ugyanúgy ki lehet dobni, véli az ember. 

Nos, ehhez képest nagy meglepetést okozott a búvár számára, amikor saját képeit látta viszont az internetre feltöltve- egy teljesen ismeretlen, svéd férfi osztotta meg a fotókat, amiket állítása szerint egy partra sodródott gép kártyájáról töltött le.

Adele visszakapta a gépét, aminek tokja csúnyán megkarcolódott, viszont a fényképezőnek nem lett baja, egyből be tudta kapcsolni a svéd megtaláló, pedig a merülés helyétől van vagy 600 mérföldre Gullholmen sziget, ahol él. Ki tudja, mennyit sodródott, mi mindenbe ütközött a kis gép, ami jelesre vizsgázott vízhatlanságból. Más kérdés, hogy három év után, a technika mai fejlődése mellett már úgyis le lett volna cserélve.

Az örök emléknek számító fotók viszont megmaradtak, és ez a lényeg. Ezeket nem lehetett volna pótolni semmi pénzért (még ha a képek alapján nem is tűnik a búvárfotózás avatott mesterének a hölgy), szóval minden jó, ha jó a vége. A gépen állítólag több száz kép volt, sőt, még videó is, a becsületes megtaláló azokat nézve gondolta, hogy brit lehet a tulajdonos. A megfelelő csoportban osztotta meg a képeket, és az ismerős arcokat felismerte egy másik csoporttag, aki szólt Adele-nek, ő pedig sikeresen azonosította magát, így a gép "hazautazott" a nagyjából ezer kilométeres távolságból.

Van egy kedves ismerősöm, aki hasonló módon vesztett el egy kis gépet az Adrián 1-2 éve. Nos, azt hiszem, ennek a történetnek az az üzenete, hogy soha nem szabad feladni a reményt, előkerülhet az még, lementhető képekkel.

És persze a másik tanulság, hogy igyekezzünk tényleg jól rögzíteni az ilyen kis gépeket, ha nem akarjuk, a tenger jóakaratán, a szerencsés áramlásokon meg egy becsületes megtalálón múljon, hogy valaha viszontlássuk azt. (És a fotókat pedig mentsük le gyakran, mert akár elvész, akár beázik a gép, ami már megvan odahaza, annak nem lesz baja...)