A Duna még mindig emelkedik, megfeszített munkát végeznek az önkéntesek és hivatásosok. Több helyen a búvárok bevetésére is szükség volt, és ez nem előzmény nélküli, már több évtizeddel ezelőtt is vettek részt búvárok az árvízi védekezésben. (Akit érdekel, az 1970-ben történtekről itt olvashat részletesen.)

Hozzá kell viszont tenni, ez bizony a nehéz és veszélyes búvármunkák közé tartozik. Nem a mélység a problémás, hanem maga a folyó, mindenképpen kell a biztosítás a búvárnak, és azt sem kell magyarázni, mi történne velük erős sodrásba kerülve. A látótávolság gyakorlatilag nulla. Apró ráadás, hogy még a víz sem túl meleg, most talán 15-16 fokos lehet.

Mit is jelent ez? A búvár a víz alatt pusztán tapogatózva tájékozódhat, és így próbálja megoldani a feladatot amivel megbízták. Sok ezer embernek van valamiféle búvárvégzettsége az országban, de csak töredékük képes a víz alatt ilyen körülmények között dolgozni. Többségünk egyáltalán nem is azért merül, mert munkát akarnánk végezni, tehát fel sem vagyunk készítve az ilyesmire.

Ezért aztán most is azokra a profikra kell hagyni a merülést, akik képesek ezt biztonsággal végezni. A többiek segíthetnek ezer más módon, a homokzsákolással, az ellátással, vagy akár már azzal is, ha nem akadályozzák a munkát, nem mennek bámészkodni és fotózni oda ahol mások dolgoznak és végrehajtják a hatóság utasításait.

A búvároknak pedig minden bizonnyal még bőven az ár levonulása is lesz elég dolguk a folyó mentén, ha lezárul a védekezés, kezdődik a következő árvízre a felkészülés. Hiszen lehet még nagy a víz a Dunában jövőre és a következő években is...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.