Malajziában a víz alatt is lecsapnak a szabálysértő turistákra.

környezetvédelem

A világ sok pontján próbálnak egyensúlyt teremteni a nemzeti parkok épségének megőrzése és a jól fizető turisták igényeinek kielégítése között. Nincs ez másként a búvárkodás területén se, és ötletben nincs hiány. Van, ahol egyes zónákat időről időre teljesen elzárnak a vendégek elől vetésforgószerűen váltogatva azokat. Máshol megtiltották a horgony használatát, fix kikötési pontokat kialakítva. És akad, ahol szigorú kvótákat írtak elő, így korlátozva az egy nap oda beengedett vendégek számát.

Ez végülis logikus megoldás, hiszen ha kevesebb a búvár, akkor nyilván kevesebb kárt is tudnak okozni. A Malajziához tartozó Sipadan sziget körzete az egész világról rengeteg búvárt vonz, egy évtizede még búvárbázisok, resortok is voltak rajta. Ám pont a szigorúbb védelem érdekében ezeket egytől egyig felszámolták, és most egy nagyon szűkös napi búvár kvótán (120 fő) kell megosztozni a környékbeli szigeteken dolgozó bázisoknak. 

Most pedig jött egy újabb lépés: négy ún. búvármarsall állt szolgálatba, ők lesznek az első víz alatti természetvédelmi őrök Malajziában. A feladatuk az lesz, hogy szemmel tartsák a búvárokat, és ha bármilyen szabálysértést tapasztalnak, közbelépjenek. Az óvatlan vagy gyakorlatlan búvárok ugyanis könnyen lerúghatják, megrongálhatják a korallokat, ám nyilván mindenki jobban vigyáz, ha ott úszkál a közelben egy hatósági személy.

Ám a helyi hatóság illetékese arra is rámutat, a merüléseket szervező cégek profi búvárvezetőinek is van felelőssége: nekik is fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy nem szabad kárt okozni az élővilágban. Azt is szeretnék elérni, ha a búvárok a Sipadan közelében levő tucatnyi merülőhely közül nem csak a három legnépszerűbbet akarnák felkeresni, hanem a többi ponton is búvárkodnának, mert így nem lesz "túlmerülve" egy-egy zóna.

A cél nemes, talán még a víz alatti járőrözésnek is van értelme. De még fontosabb az, hogy a búvároknak már a legelső tanfolyamon verjék a fejébe, mennyire fontos megóvni a tenger élővilágának épségét. Azt gondolom, ezen a téren nagyon sokat fejlődtek az oktatási rendszerek, ezt ma már kiemelten kezeli az összes, de oktatón múlik, hogy ezeket át is tudja adni a tanítványoknak.

Könnyű ugyanis elcsábulni, az ember mindent meg akar nézni közelről, hogy jobban lásson, korallokba kapaszkodni, és aki kezdő, az nem tudja kontrollálni, mikor ér hozzá valamihez túl erősen. No meg persze sokan akarnak valami kis "szuvenírt" is begyűjteni, nem gondolva arra, mi lenne, ha mindenki minden merülésen összeszedne pár korallágat. Víz alatti fotósból, videósból is rengeteg van, akik egy-egy ütős kép kedvéért túl sokat kockáztatnak- de nem ők szenvedik el az óvatlanság következményeit, hanem az élőlények.

Így aztán a jobb, összeszokottabb búvárcsapatokban mindenki afféle "önkéntes rendőr", aki nem csak a saját merülésére figyel oda, hanem másokat is figyelmeztet a hibákra. Ezen sose szabad megsértődni, mert a jó szándék van mögötte: azt szeretnénk mind, ha holnap, egy év, vagy egy évtized után is ugyanolyan szép és egészséges merülőhelyeken búvárkodhatnánk. Időnként nem árt, ha valaki emlékeztet erre, mert az ember annyira belefeledkezik a szépségbe. Ha egy jó búvárvezető odafigyel a vendégekre, és azok odafigyelnek magukra is, egymásra is, hivatásos búvárrendőrre már nincs is szükség...