Műlábakkal búvárkodik Riley McNamara.

A búvárkodás mint sport sok olyan ember számára nyitott új világot, akiknek valamilyen sérüléssel kell együtt élni. A hadszíntéren megsebesült katonák rehabilitációjában éppen úgy alkalmazzák ma már a merülést, mint ahogy a mozgássérültek búvárkodása is teljesen szokványos. Erre kitalált tanfolyamok is léteznek, és sok búvárbázis is szívesen látja azokat, akiknek szükségük van némi segítségre.

Amitől a merülés felszabadító, az az, hogy a segítség elsősorban a felszínen kel el. Odalenn már ugyanúgy élvezheti mindenki a lebegést, és ki-ki a saját képességeinek megfelelően mozoghat szabadon a víz alatt. Riley McNamara két lába térd alatt hiányzik, ám speciális protézise alkalmas arra, hogy uszonnyal tempózzon, éppen úgy, mint bárki más. Gyorsan megtanulható a mozgás, és ahogy ő fogalmaz, az a jó, hogy a vízben nem lehet elesni. Búvárként lebegünk, így ez a veszély nem fenyeget még akkor sem, amíg nem megy minden tökéletesen. Tudom jól, a merülés annyira szokatlan, hogy mindenki számára kell egy kis idő, amíg belerázódik, legyen akármilyen sérülése vagy sem. Aztán ahogy a közös szenvedély összekovácsol minket, már mindegy, ki milyen háttérrel, sérüléssel vágott bele.

Így minden sérült ember a búvárközösség, teljes jogú tagja lehet, ami külön kiemeli ezt a kedvtelést a sportok közül. Csak egy kis bátorság, elszántság kell, mondhatnánk- de az éppenséggel mindenkinek kell, aki belevág a búvárkodásba. És aztán ugyanannyi élményt is kaphatunk a víz alatt. Riley is magabiztosabbnak, erősebbnek, ügyesebbnek érzi magát, új barátokra talált, tehát nagyszerű döntésnek gondolja, hogy belevágott a merülésbe.