Ismét egy búvárcsoportnak veszett nyoma a nyílt tengeren.

Pár napja írtam egy bejegyzést egy csapat búvárról, akiket több órányi keresés után sikerült élve kimenteni. Ezúttal viszont olyan esetről kaptam hírt, ami sajnos rosszabbul végződött.

A Kolumbiához tartozó Malpelo sziget igazi búvárparadicsomnak számít, látványos a víz alatti élővilága, elsősorban a seregnyi itt élő cápák vonzzák a tenger szerelmeseit. Ám mint minden nyílt tengeri szigetnél, itt is észnél kell lenni, mert akit elragadnak az áramlatok, azt iszonyú nehéz megtalálni: mintha tűt keresnének a szénakazalban. 

Még augusztus 31-én indult el merülésre Malpelónál egy öt fős búvárcsoport. Két órával később még mindig nem tértek vissza, és ekkor azonnal elindult a keresés, mert ilyen helyzetben az idő a legfontosabb tényező: ha késlekednek, akkor még nagyobb területet kellene átfésülni. 

A csapat egyik tagja, az ausztrál Peter Morse másnap került elő, állítólag kövekbe kapaszkodva találtak rá. Ám a négy eltűnt búvárnak (valamennyien kolumbiaiak) nem találták nyomát, és félő volt hogy, túl késő lesz mire rájuk akadnak. 

Ám kettejüknek szerencséje volt: Jorge Morales és Dario Rodriguez hazatérhetett családjához, és elmesélhették, mit éltek át. Mint elmondták, a csapattagok közül ők ketten egymásba próbáltak kapaszkodni, sőt, össze is kötözték magukat, mert így tartották egymásban a lelket. Tudták jól, hogy van cápa a közelükben, hiszen merülés közben épp eleget láthattak, majd a ragadozók köröztek is mellettük, de aztán egy másik állattal gyűlt meg a bajuk: medúzák rajzották őket körül. Beszámolójuk szerint rengeteg fájdalmas csípést szenvedtek el.

A legrosszabb viszont az volt, amikor az első nap végén eljött az éjszaka, mert tudták, másnapig esély sincs a megtalálásukra a sötétben, a nyílt tengeren. Ám még egy éjszakát kinn töltöttek a vízen, teljesen elfáradva, kitikkadva, miközben a nap égette őket. Az a hit tartotta bennük a lelket, hogy találkozniuk kell még családjukkal, és nyilván fontos volt, hogy a mélypontokon kölcsönösen átsegítették egymást.

Végül két napnyi sodródás után egy őket kereső repülőgépről szúrták ki őket, és a haditengerészet egyik hajóját irányították a helyszínre. Morales és Rodriguez megmenekült, a fedélzeten gyorsan ellátták őket, ám még négy napig a tengeren maradtak a hajó legénységével. Ennek az volt az oka, hogy két búvár, Erika Diaz és Carlos Jimenez továbbra sem került elő, és a hajó részt vett az ő keresésükben is. Sajnos nem találták meg őket, azaz szinte biztos, hogy életüket vesztették, egy hetet nem lehet túléni a tengeren. Egy hír szerint talán a nő földi maradványait találták meg tegnap, Malpelótól 140(!) mérföldnyire, ami jelzi, mennyire el lehet sodródni. Moralesék pedig találkozhattak szeretteikkel.

Az elsodródás a búvárkodás legveszélyesebb helyzetei közé tartozik, ám meg kell jegyezni, léteznek olyan vízhatlan vészhelyzeti jeladók, amelyekkel sokkal könnyebb megtalálni az elveszett embereket. Ha valaki ilyen nyílt tengeri helyekre tervez túrát, bizony elgondolkodhat rajta, megér-e biztonsága egy ilyen beruházást...