A cápa, mint az közismert, porcoshal. Általában a nagy testű nyílt tengeri ragadozók ugranak be a cápák hallattán az embereknek, mint a nagy fehér. De vannak egészen másfélék is, mint az adriai macskacápák, vagy az angyalcápák. Az utóbbiak igazán különös állatok, lapított testük nem torpedószerű, és életmódjuk sem mindennapi: napközben a homokba temetkezve rejtőznek, csak a gyakorlott búvár szeme képes kiszúrni őket. Ha megriasztják, akkor sajátos, kígyózó mozgással úsznak a vízben.

Az angyalcápák igazi érdekessége a számomra az, hogy nem kell a világ végére elmenni értük. Ezek a cápák ugyanis jó eséllyel megtalálhatók az év jelentős részében a Kanári-szigetek sekély vizeiben (elsősorban a keleti szigeteken, tehát Gran Canarián, Fuerteventurán és Lanzarotén találkozhatunk velük gyakrabban). A nagyobbak akár másfél méteresek is lehetnek, és még hozzájuk is lehetne érni, mert nem egy izgatott állat. Bár nem számít veszélyesnek, azért ha valaki túl sokat zaklatja őket, még az angyalcápából is kibújik az ördög- tehát az alapszabály általában itt is áll: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha pedig mégis, akkor legyen a helyet jól ismerő búvár aki közelebb merészkedik, a többiek pedig ne zárják el a cápa útját, amitől az idegessé válik.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ismét egy olyan úticél, amit a magyar búvárok csak töredéke keres fel, pedig igazi szép merülési élményt ígér, olyan fajokkal, amit máshol ritkán látni. Sajnos főleg azért, mert az egykor az egész Földközi-tengerben elterjedt angyalcápákat szinte teljesen sikerült kipusztítani az európai vizekből... Reméljük, a Kanári-szigeteken sikerül megvédeni ezeket a különleges ragadozókat, és még sokáig úszhatunk velük.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.