Másfél kilométeres mélységben is élnek korallok egy kutatás szerint.

Írország partjainál vizsgálódott a Granuaile nevű kutatóhajó, aminek a fedélzetén tengerbiológusok igyekeztek felderíteni, mi él a mélyben. Természetesen ilyen mélységbe már távirányítású robotot küldenek, s ezzel örökítették meg 1,600 méteres mélységben a Solenosmilia variabilis nevű korallt.

A Marine Institute és a National Parks and Wildlife Services szakértői több, mint ezer tengeri mérföldet hajóztak az ország partjai mentén át a három hetes expedíció során, aminek során a klímaváltozás hatásait kutatták. Nagyfelbontású videókat készítettek, mintákat gyűjtöttek ötven helyszínen.

Ahogy a vezető kutató, David O'Sullivan elmondta, néhány olyan élőhelyet és életközösséget fedeztek fel, amit még nem láttak korábban. Az, hogy a korallfajra 1,600 méteres mélységben bukkantak rá, abból a szempontból érdekes a számukra, hogy többet tudnak mostantól arról, milyen körülmények között képesek életben maradni.

A Solenosmilia variabilist általában 1,000 és 1,300 méteres mélység között lehet megfigyelni, köves aljzaton, de összefüggő zátonyt ritkán alkotnak. Nagyon lassan növekednek, évente csak egy mm-t. Az tehát, hogy egy nagyobb mezőt találtak, ami több ezer éve zavartalanul él a tenger mélyebb részén, nagyon izgalmas felfedezés a tengerbiológusok számára.

A mélytengeri korallokat pár éve képesek tanulmányozni a tudomány képviselői. Régebben csak halászok hálójába akadt példányokat hoztak a felszínre, már viszont már tengeralattjárókkal, távirányítású eszközökkel sokkal többet meg lehet tudni róluk. (Sajnos búvárként valószínűleg ilyen korallmezőknél sose fogok merülni...)

Most már folyamatosan meg lehet figyelni a változásokat, mi jelent rájuk fenyegetést. A mélytengeri vonóhálók, az éghajlatváltozás például gondot okozhatnak ezeknek a nagyon lassan növekedő koralloknak, s ha eltűnnek, sokára alkothatnak csak újra korallkerteket.