BúvárCousteau világhírű dokumentumfilmje (ha már említem, legyünk pontosak: eredeti címe Le Monde du Silence, társrendezője Louis Malle volt, 1956-ban mutatták be, és Arany Pálmát nyert Cannes-ban illetve Oscar-díjjal is kitüntették) óta gyakran emlegetik a csend világaként a tenger mélyét.

Ám ez nem feltétlenül van így. Egyrészt mi, készülékkel merülők magunk vagyunk a leghangosabbak odalenn, kifújt levegőbuborékjaink hangos zajjal törnek a felszínre. Ezt az ütemes zajt könnyű megszokni, de tény ami tény, a mi általunk keltett hangok figyelmeztetik leginkább a tenger lakóit a jelenlétünkre.

A nyomáscsökkentővel a szánkban nem nagyon lehet beszélni, de azért az ember időnként felmordul, ha sikerül egy jó fotót készíteni, vagy megpróbál jelezni a búvártársnak. Erre vannak más módszerek is, például kopogtatók, csörgők, illetve az irdatlanul hangos víz alatti dudák, amivel néhány búvárvezető az őrületbe kergeti a búvárokat, no meg jó eséllyel a halakat is. Zöröghetnek a ránk aggatott kiegészítő felszerelések esetenként is- szóval ha a csend világa tényleg az lenne, akkor messze mi lógunk ki belőle a leginkább.

Aki szabadtüdővel merül, az elvileg nem kelt ilyen zajt, de ő sem azt fogja hallani, hogy totális csend van a tengerfenéken. Gondoljunk csak bele: rákok ollója csattog, apró lábak motoszkálnak a homokon, papagájhalak harapdálják a korallt, ha felbukkan egy csapat delfin, akkor füttyögést hallunk és így tovább. Emellett a felszín közelében hallható a hullámok moraja is. Ha néhány hajó vagy csónak a közelben mozog, egészen erősen hallható a motorzaj. (Az ostoba rémfilmek üvöltve támadó cápái viszont nem léteznek, a valóságban ezek a ragadozók nagyon is csendesek.)

Ám ezen a ponton ki lehet térni egy furcsaságra. A hang terjedési sebessége nem ugyanannyi levegőben mint vízben, és ezért a víz alatt nem tudjuk megállapítani, melyik irányból jön a hang. Ha csak a szokásos tengerfenéki zajokról van szó, akkor ez éppen nem tragédia, de természetesen azt sem tudjuk, hol füttyögnek a delfinek, és ami igazán kellemetlen, azt se érzékeljük, honnan jön az a bizonyos hangos csónak. Jó alaposan körbe kell nézni tehát mindig, ha a felszín közelében van a búvár és hajó közeledik,

Szóval azért nem igazán a csend világa ez. Az viszont sokkal inkább elmondható, hogy emberi beszédet nem hallani; ha a csendet úgy értelmezzük, hogy a civilizációs zajok jelentős részét, például a csacsogást, a kiabálást, a hangos zenét, a tévézörejt magunk mögött akarjuk hagyni, akkor a búvárkodás kifejezetten jó választás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.