Egy 70 éves angol nagypapa unokája példáját követve iratkozott be búvártanfolyamra, és így az egyik legidősebb friss vizsgás búvár lett belőle.

Rodney Fawell az angliai Derby városában él, és szoros kapcsolatban van családjával. Unokája, Daniel Smith még csak tizenéves volt, amikor kijelentette, érdekli a búvárkodás, és ezért szülei biztatására elment a helyi BSAC klub esti programjaira. Amikor szülei nem értek rá, a nagypapa kísérte el- ő pedig hamarosan maga is kedvet kapott a merüléshez. Sikeresen meg is szerezte az Ocean Diver végzettséget, tehát együtt merülhet az ifjú Daniellel.

A nagypapa elmesélte, évekkel korábban egyszer kipróbálta a légzőkészülékes búvárkodást, de a tanfolyamot nem vállalta be, úgy gondolta, ahhoz már túl öreg. A helyi búvárklub vezetői győzték meg, amikor látták rajta, szívesen csatlakozna unokájához, hogy ez a hobbi nem életkor-függő: ha megfelelő egészségügyi állapotban van, bátran belevághat a merülésbe.

Hamarosan pedig újabb családtag jelentkezett a búvárklubban: Rodney veje, azaz Daniel édesapja is elkezdte az ismerkedést a víz alatti világgal. Így akár három generációs merülést is végrehajthatnak közösen, méghozzá úgy, hogy a még mindig csak 16 éves Daniel számít a legrutinosabbnak, így ezen a téren ő a család feje. A BSAC főtitkára szerint ez a példa is azt igazolja, a búvárkodást kortól függetlenül bárki élvezheti.

Saját tapasztalatból mondom, jó látni a búvárkodó családokat, ahol kicsik és nagyok is ugyanúgy élvezik a merülést. Olyan is előfordult, hogy a szülők némileg erőltették a gyerekek búvárkodását, és ez nem mindig sül el jól, tehát hagyni kell azt, hogy a fiatalok maguktól kapjanak kedvet a víz alatti kalandozáshoz, mert így sokkal lelkesebbek lesznek és jobban is fogják szeretni a búvárkodást.

Valóban bárkiből lehet búvár- de nem mindenki ugyanazt várja a merüléstől. Néha mással, más helyen merülnek a családtagok, de aztán nagyon jó élmény újból közösen víz alá menni, megosztani az élményeket. Ebbe belefér még egy kis családi vita is a víz alatt, hogy a korallzátony melyik oldalán kéne nézelődni, esetleg benézzünk-e a roncsba vagy sem. Majd a hajó fedélzetén átbeszéljük, ki mit látott, megmutathatjuk egymásnak a képeinket, és végül mindenki elégedett lesz. Mert ez így működik, hiszen a közös szenvedély egy újabb erős kötelék a családi kötődés mellett, és bármerre úszunk, nagyszerű élményeket élhetünk át.

Elhiheti nekem bárki, egy közös búvártúra kicsivel nagyobb buli, mint csúnya pulcsiban bontogatni a karácsonyi ajándékokat, és jó képet vágni a zoknihoz meg a dezodorhoz, pedig az előbbit kevesen tartják tipikus családi programnak. Pedig tévednek: lehet az is, ha minden családtag szereti a tengert, és legalább annyira szeretik együtt tölteni az időt szeretteikkel is. Mert azért utóbbi is nagyon fontos. Én hiszek benne, a közös hobbi ebben is sokat segíthet.