Egy magyar búvárba kapott bele egy cápa Szudánban. Bár a sérülés nem volt komoly, az eset mégiscsak megtörtént, és mivel személyes ismerősömről van szó, őt kérdeztem meg, meséljen az esetről.
Búvárkörökben nyilván a témát kicsit másképp elemezzük, de igyekszem a lényeget közérthetően összefoglalni. Szudánban a Vörös-tenger még érintetlenebb, mint az egyiptomi részen, hiszen messze kevesebb a búvár. Így aztán cápából is jóval több van, amit általában nagyra értékelnek az ide járó vendégek- igen, ők pont ezért jönnek.
Ám minden helyen más és más esélye van egy cápa felbukkanásának még Szudánban is. Sásdi Zsolt búvárfilmes többek között a ragadozókkal való találkozás kedvéért indult el egy szudáni hajós búvárszafarira. A már sok díjat begyűjtött alkotó Cápák a keresőmben című filmjét a magyar televíziókban is el lehetett csípni, tehát olyan emberről van szó, aki sokat merült cápákkal, ismeri a viselkedésüket.
A Sanganeb zátony
A túra végefelé jártak, amikor a roppant látványos Sanganeb zátonynál indult el merülésre a csapat. Zsolt elmondása szerint a fal közelében, sekélyben maradt, ahol cápát szinte sose látnak, nem is miattuk ment a víz alá, a színes, ezernyi halacska által benépesített korallos élővilágot akarta megörökíteni. Egy pár méteren levő fényjátékos üregben is szeretett volna felvételeket készíteni, épp senki nem volt vele, amikor ott kezdett forgatni. Nagyjából derékig hajolt be a kis üregbe, amikor a semmiből, a barlangon kívülről odaérkezett egy kis termetű cápa, ami belekapott az alkarjába.
A búvár első meglepetésében azonnal elrántotta a karját, ekkor a cápa egyik foga hosszabb vágást ejtett rajta. Ám a hal még jobban megijedt, mint az ember, gyakorlatilag azonnal eltűnt a nagy kékségben. Mivel csak pillanatokra látta, Zsolt nem igazán biztos benne, milyen fajú cápáról van szó. Ő a selyemcápát tartja a legvalószínűbbnek, de esetleg szürke szirti cápa is lehetett. A helyszínen nem volt cápaetetés, senki nem vitt csalit, a többi búvár nem is látott cápát. A fedélzeten egy orvos utastárs látta el a búvárt, akinek a sebei nem bizonyultak komolynak, a többiekkel együtt hazatérhetett, és a seb sem fertőződött el.
A kiszakadt búvárruha
Természetesen ilyenkor mindenki megpróbál magyarázatot találni a történetekre. Zsolt úgy véli, a cápa esetleg a barlangban lakhatott, és így akarta jelezni, ez az ő területe. A búvároperatőr nagyon szereti ezeket a ragadozókat, és némileg bántja is, hogy miközben mindenhol igyekszik kampányolni a cápákért, egy ilyen hír esetleg rossz képet alakít ki róluk. Ám ő továbbra is védi a ragadozókat, sokszor merült már jóval nagyobbakkal is, és nem érezte magát veszélyben. Valószínűleg egy szerencsétlen helyzetről van szó, éppen rossz helyen volt rossz időben- aki sokat merül, az néha átél váratlan szituációkat a víz alatt. Mi vendégek vagyunk a mélyben, igyekszünk óvatosak lenni, de sose tudhatjuk, mi vár ránk a következő pillanatban. Így aztán csak csatlakozni tudok Zsolthoz, ez az eset különösebben nem mond sokat a cápák és az emberek viszonyáról.
Nyilván hazai búvárkörökben beszédtéma lesz majd az eset. Mivel a túrán ott volt Selmeczi Dániel búvárfotós, ezért őt is megkérdeztem. Számára is meglepő volt a baleset, de azért a hajón senki nem fogta fel tragikusan ezt az egészet. Mutatott képet arról, milyen volt a fogak által kiszakított búvárruha, és aztán egy közös fotót is a sérülttel, amin azért látszik, szó sem volt közvetlen életveszélyről.
Selmeczi Dániel és Sásdi Zsolt
Ezek után pedig még egy pár jól sikerült képet is átküldött nekem Dani a selyemcápákról, hogy megmutathassam, milyen szépek is ezek az állatok természetes közegükben. Ezek a remek fotók gyakorlatilag a ragadozóktól karnyújtásnyira készültek, mégsem történt semmi hasonló támadás, mint Zsolt esetében.
Pontosan soha nem fogjuk megtudni az okot- de a lényeg, hogy nem történt nagy baj, és Sásdi Zsolt sem mondott le a cápás merülésekről, így sok szép felvételét láthatjuk majd a ragadozókról.
Mellesleg nem az ő egyetlen búvárfilmes, akinek ilyen izgalmas cápakalandban volt része Szudánban. Dani barátom emlékeztetett rá, hogy az úttörők egyike, Hans Hass is ír egy ijesztő találkozásáról egy fehér cápával Szudánban- a Sanganeb zátonynál!
Cápák úgy általában akkor is sokan voltak ezekben a vizekben, és ez szerencsére annyira nem is változott. Az ember ellen irányuló, nem igazán magyarázható agresszió hébe-hóba előfordul, de tényleg nagyon ritkán. Hass professzor pont ezért ezt az esetet emelte ki a sok cápás merülése közül, ráadásul egy olyan fajt említett, ami arrafelé roppant ritka vendég. Ehhez képest Zsoltnak a fiatal selyemcápával nagy szerencséje volt...
Utólag már mindez csak sztori, hiszen mind a ketten megúszták a kalandot. Olyan nagy-nagy tanulság sincs: igyekezzünk vigyázni magunkra, de néha még úgy is érhet baj, hogy semmi hibát nem követünk el. Persze ez nem csak a búvárkodásra igaz, pont ilyen az autóvezetés vagy a túrázás is...
Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
