Kereken hat évtizede, 1956. május 23-án mutatták be Cannes-ban A csend világát, ami sokáig egyedül büszkélkedhetett azzal, hogy dokumentumfilmként nyerte el az Arany Pálmát.

Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle meghatározó jelentőségű alkotása volt az egyik első olyan búvárfilm, ami a víz alatti világot annak valóságában igyekezett bemutatni. Bár kétségkívül hatásvadász, játékfilmes elemek is akadtak benne, a mélyben kalandozó emberek sajátos világa egy egész generáció számára volt meghatározó élmény. Cousteau hivatkozási pont volt és máig az is maradt.

A legtöbben csak annyit tudnak A csend világáról, hogy legendás búvárfilm, ám mai szemmel vitatható jeleneteire nem emlékszik mindenki. A korallzátonyra dobott dinamit vagy a cápák esztelen mészárlása ma már nagyon furcsán hatnak.

Ám mostani felfogásunkat teljesen felesleges számonkérni Cousteau-ékon. Számunkra elképzelhetetlen körülmények között dolgoztak, soha senki által nem látott helyeken, senki által nem ismert állatokkal búvárkodtak. Semmit nem kaptak készen, mindent maguk találtak fel, fejlesztettek ki. És volt bennük annyi, hogy elismerték, ezt-azt lehetett volna másként csinálni.

Ettől még úttörő munkásságuk óriási jelentőségű. Gondoljunk bele, 1956-ban pár búvárfilmes nyerte el a fődíjat Cannes-ban - ugyan mi esélye lenne ennek mostanában? 

A szikár kapitány ablakot nyitott egy új, senki által nem ismert világra, és ma már jelentős részben neki köszönhetően milliók szeretik, tisztelik, óvják a tengert. És ez talán még egy fődíjnál is nagyobb diadal.