Ha visszatekintek, ebben az évben nem volt olyan rettentően sok merülésem, mégis sok izgalmas, szép pillanatot tudok felidézni. Persze ezek jelentős részéről már írtam is a blogon, de így együtt talán ugyanúgy érdekes lehet.

Az év elején az egyik különleges magyarországi merülőhelyen fordultam meg két alkalommal: Kőbánya nem okozott csalódást, pedig nem élővízről van szó, hanem egy ipari műemlékről. Így is abszolút megérte elmenni oda búvárkodni, szerintem a jövőben is tiszteletem teszem még ott.

Aztán jött a hagyományos tavaszi adriai búvártúra. Remek napokat töltöttünk Razanjban, sok érdekeset láttunk. Az a jó egy ilyen helyen, hogy a békés, partközeli pontokon nagyon sok időt tölthetünk egy-egy érdekes fotótémával. Nekem az idén minden jóból kijutott a horvát Adria mélyén: tengeri nyúl, csikóhal, tintahal, polip és még sok más bukkant fel...

A Vörös-tengeren töltött hét ismét az egyik fénypontja volt az évnek. Sokat merültünk, olyan roncsnál búvárkodhattunk, mint a Thistlegorm, de jöttek teknősök, delfinek is a víz alatt. A víz a szokott módon meleg volt és nagyon-nagyon kellemes, a csapat szintén nagyszerű volt- nem meglepő módon már azt is tudjuk, jövőre melyik héten lesz a mienk a hajó....

Az évben sajátos kirándulást tettem a búvárkodást múltjába: szereztem egy ősrégi légzőautomatát illetve pár hasonlóan régi cuccot, és próbálgattuk őket pár alkalommal. Még nyílt vízben is merültünk velük, az egyik csepeli tóban- a búvárkodás enyhén szólva sem volt meggyőző élmény a kissé zavaros vízben, de ezzel a reduktorral azért vicces volt.

Sokkal jobban lehetett tesztelni ezt a több évtizedes technikát, amikor medencében, jó körülmények között próbálgathattuk. Ekkor próbáltam ki az új mini videokamerámat is, amibe rögvest beleszerettem. Meglepő, de ez a retró merülés olyan kurrens téma a nagyvilágban, hogy a feltöltött videót lényegesen többen nézték meg külföldről mint itthonról.

Évzárásként pedig egy őszi ciprusi búvártúra csúszott be. Már negyedjére voltam ott, és a Zenobiát még mindig nagyon élvezem. Az a roncs tényleg rendkívüli, és mivel olyan sokszor voltam ott, minden szempontból új élményekkel ajándékozott meg a sors. Beúszhattunk egy egészen zárt térbe, ahol megnézhettük a kapitány Ladáját.

Aztán pedig felbukkant egy nagy és egészen barátságos teknős is. Én pedig ide már csak a kis videokamerámat vittem, és abszolút nem bántam meg...

Azt hiszem, nem panaszkodhatok, tartalmas búvárkalandjaim voltak 2014-ben. És jövőre megint jöhetnek nagyon új, nagyon más merülések, hiszen a víz alatt soha semmi nem lehet teljesen ugyanolyan, mint korábban. Ráadásul már biztos, hogy olyan helyre juthatok el, ahol még soha nem jártam korábban, szóval feltétlenül bizakodó vagyok.

Jó merülést mindenkinek 2015-ben, találkozunk a víz alatt!